Ikresek hogy bírjátok, bírtátok egyedül?

Az első 1 év meg sem kottyant,olyan boldog voltam,majd kiugrottam a bőrömből.Igaz,az enyémek alvós ,nyugodt babák voltak,hasfájás sem volt jellemző és csak 14 hósan voltak először betegek.Mióta viszont járnak,szétszedik a lakást,felmásznak mindenhova,kipakolnak mindent,két eleven kisfiú.Sokszor vagyok nagyon fáradt,és bosszús is,pl. ha arra megyek be,h a kiságyuk mögött 1 m-es darabon föl van a tapéta szaggatva,ők pedig éppen azt falatozzák jóízűen,grrr...

Szintén zenész! Azt mondták anno, az első félév lesz a nehéz. na neee! semmi baj nem volt, de most mindkettő megy, felmásznak a kanapéra, bebújnak ágy alá, összevissza pakolnak mindent, csimpaszkodnak belém, jönnek utánam egész nap. Az asztalon nem lehet terítő, le kell lassan szerelnem a gáz gombokat is, mire észreveszem átprogramozzák a mosógépet, vagy épp a wc kefével játszanak, szigorú zár kell a fürdőszobára. A tieid járnak már? kb. erre számíthatsz. Amúgy jól elvagyunk, megszoktam, most kicsit gyengélkedek, láz, stb így nehéz. De ezek az apró kis bosszúk fel sem érnek a drága kis kacajukkal, meg az együtt játékukkal, olyan édesek, ezt csak egy ikres anya élheti át, szóval nem cserélnék senkivel, akárhányan is sajnálnak, hogy jaj de rossz lehet nekem, kettővel egyszerre. Ennél szebb nincs is a világon.