Várható e valami külnöbség felnőtt korban tápszeres és anyatejes babák kapcsolatában az anyukával?

Nevelőapámat és testvérét nem tudta szoptatni az anyjuk.Nincs köztük kifejezetten felhőtlen viszony,főleg,mert az anyuka természete elviselhetetlen kategóriába tartozik.Van más tápos ismerősöm,aki viszont ugyaolyan bensőséges kapcsolatban van az édesanyjával,mint én,akit szoptattak.

Szóval szerintem ez nem tápszer vagy nem tápszer kérdése,hanem sokkal inkább nevelésé.

Szerintem nem a taplalas modjatol lesz bensoseges es szeretet teljes az anya-gyermek kapcsolat, hanem a legkortol es az erzelmektol.

A ferjem anyatejes volt, en tapszeres, mindkettonknek tokeletes, kiegyensulyozott es szeretetteljes a kapcsolatunk az Edesanyakkal, tele erzelmekkel. En a negyedik gyermek vagyok, Anya a testvereimet sem tudta igazan szoptatni, megis mindannyian imadjuk Ot. Soha egy rossz szavunk nem volt egymashoz, nem volt panaszkodas, veszekedes, ha barmi bajunk volt, akkor Anyahoz mehettunk, mehetunk.

Ellenpeldat is tudok. Egykori legjobb baratnom es testvere is anyatejesek voltak, ennek ellenre mar 8-10 eves koruktol kezdve kolcsonosen ugy beszeltek egymassal, mintha a s.ggukbol rantottak volna ki a masikat. Mar elnezest a kifejezesert, de erre nincs jobb szo, tenyleg igy volt, lattam, mert sokszor latogattuk egymast. Szep szot nem kaptak, nem is adtak, se egy simogatast, egy leulos beszelgetest, de a haz korul napi szinten vegig voltak kergetve, ha az anyjuk hazaert idegesen munkabol es valami nem tetszett neki. Sem a gyerekek nem mutattak tiszteletet es szeretetet, sem az anya irantuk. Epp emiatt olyan dolgok nem voltak megbeszelve, mint peldaul elcsuszott a baratnom fosulin egy evet, kolibol atkoltozott a pasihoz, volt egy abortusza es meg sorolhatnam az eleg jelentos problemakat, az anyuka semmirol sem tudott. A kapcsolatuk akkor javult, amikor megszuletett az elso unoka, azota ra sem ismerek az anyjara, mint akit kicsereltek.

Szoval szerintem egesz mason van itt a hangsuly, nem az anyatejen, vagy a tapszeren.

Én azt tapasztaltam, hogy a szoptatás bensőséges légköre azért sokat jelent. Persze biztos van kivétel is. A szoptatás ugyanis egy bizonyos kor után már nem csak a táplálékról szól, hanem az anyai ölről, az összebújásról, a szeretgetésről. Lehet, hogy tudatosan nincs kimutatható különbség egy gyerek és egy anya kapcsolatában, de szerintem valahol a "tudat alatt" a szoptatással (is) eltöltött hónapok biztonsága, szeretetteljes légköre megmarad.

Nekem például nehéz volt az elején. Nem volt valami sok tejem, ezért 4 hetes korától kezdve kap tápszert is kapott a babám. Ráadásul lapos volt a mellbimbóm, nem tudta bekapni a szoptatáskor, ezért bimbóvédővel vacakoltunk. Mégis kitartottam amellett, hogy akarom szoptatni és ma már 10 hónapja szoptatom is. Persze, kap mellette rendes ételeket és tápot is. De elhatároztam, hogy nem adom fel. Amíg egy csepp tej is lesz a mellemben és elég idős nem lesz az elválasztáshoz, szoptatni fogom, mert látom, hogy mennyire fontos ez neki. Hát én így gondolom. De nyilván előfordul, hogy valaki nem tud valami miatt szoptatni. Az egy másik helyzet. Ha megadod ugyanazt a szeretetet, ölelést, hozzábújást a babádnak, ugyanúgy szoros érzelmi kapcsolatot építhetsz ki vele.