Milyen érzés anyuka lenni? Ti hány évesek voltatok vagy hány éves korotoktól szeretnétek kisbabát? Édesek meg minden. De eléggé komoly elkötelezetség, és rengeteg pénz. Akinek van, szeretne mégegyet, vagy már megbánta és később szülne?

Kb. 30-32 éves koromtól éreztem, hogy megértem a feladatra, na meg elég későn találtam meg a megfelelő apukát is, 29 évesen. :)

33,5 éves lettem, mikor megszületett a kisfiunk. Nem kizárt, hogy lesz még egy. És dehogy bántam meg! A világon a legnagyszerűbb dolog édesanyának lenni. Ezt csak az tudja, akinek van.

Én 21 és 31 évesen szültem. Annyit bánok, hogy nem lett hamarabb még egy.

A legszebb, legjobb dolog a világon!

És én minél hamarabb szülnék, akár még 18 évesen is, ha a körülményeim (lakás, megélhetés megoldott). Vagyis a fiatalon való szülésre én kimondottan büszke vagyok, mert sokkal közelebb érzem magam a nagyobb fiamhoz. Ő most 21 éves. Így még megérhettem az érettségijét, talán még az unokámat is láthatom. Persze nem biztos, mert nem tudhatom, hogy nekem hány év jutott:)

A 10 év korkülönbséget nagyon megbántam. De, sajnos akkor még máshogyan gondolkoztam.

Szió!

Nekem még friss az érzés...6 hós a kiscsajom.:-)

Nem akartam gyereket, ugyaezen okok miatt, mint amiket írsz, de a férjem pedálozott. Sokáig, és sokat, megsajnáltam, adtam 1 esélyt, azonnal teherbe estem.

Halálra rémültem, végigparáztam az egészet, de már az is gyönyörű volt...

De Te...ez maga a csoda...azóta szinte minden nap megköszönöm az uramnak:-D, hogy nem hagyott békén. Meg az jut eszembe, hogy eddig mi a francnak éltem??

Simán még1-et bevállalnék, de sajnos nagyon kitartó voltam a nemmel, uis 37 leszek idén, így már nem hiszem...de sose lehet tudni:-)

Ja, és nem vagyunk ám nagyon eleresztve anyagilag, de vhogy mégis minden meglett...én magam sem értem, de semmiben nem szenvedünk hiányt, minden tuti.

KI NE HAGYD!!

28 évesen szültem. Férjemmel 8 éve vagyunk együtt, de ő nem volt megérve a "feladatra" korábban. Én már az elejétől fogva akartam babát. Most 15 hónapos a kislányunk és mindenképp szeretnénk még egy kisfiút is. Nem szeretnénk nagy korkülönbséget, de majd meglátjuk hogyan alakulnak a dolgaink ( elsősorban az anyagiak. A férjem addig nem akar még egy babát amíg biztosra nem tudja, hogy mindig mindent meg fog tudni adni mindkettőjüknek... )

Nem bántam meg, sőt. Pocakosnak lenni a világ egyik legcsodálatosabb dolga. A természet egy nőnek nem adhatott volna szebb ajándékot. És ezt valóban csak az tudja aki átélte. A kisbabával vannak gondok, de ha rád mosolyog,gügyög, valami vicceset csinál vagy mond az minden gondot elfeledtet.

Egy éves múlt a lányom, én 39 éves vagyok.

ha tehettem volna, hamarabb szültem volna, talán több energiám lett volna, és nem viselt volna meg az első fél év, a folyamatos éjszakázás, az aggódás. Kicsit megbonyolítottam az első időszakot, tanultam belőle, most már próbálom egyszerűbben, természetesebben felfogni azt, hogy gyerekünk van.

természetesen nem bántam meg, hiszen ő a mi életünk motorja, jó érzés, hogy jelenleg én vagyok neki a viágon a legfontosabb, és pont nekem is ő az. Ez olyan függés, ami tényleg nem múlik el, míg élünk.