Mit csináltatok az első 6 hétben?

Amikor aludt, én is aludtam vele.

Sétálás is mehet már ebben a korban.

nekünk kellett,és valóban a túlélésről szólt(persze többedik gyereknél biztos más)

Eszik-e eleget,hogyan altassam,miért üvölt,nem tudom már,hogy mi baja lehet(ja,és a miénk egy viszonylag nyugodt,nem hasfájós baba,aki kezdetektől átalussza az éjszakát,értsd 1-től,ötig..)

Pihenni meg akkor tudtam,mikor du. aludt rajtam,nappal csak így jó neki,és kb semmit nem tudtam csinálni mellette,szerencsés vagyok,mert itt volt anyukám és a férjem,aki itthon dolgozik..

szóval szerintem hihetsz a védőnőnek:)

Juj de csúnya ezt írni, de a poklok pokla volt.

A gátsebem olyan, de olyan szintem bedurrant, hogy az életben nem éreztem ilyen fájdalmat, a szülés fáklyás menet volt ahhoz képest, és nem túlzok, soha nem éreztem még ilyen brutális fájdalmat. Nemhogy a babám ellátása, de minden mozdulat fájdalmat okozott. Szinte egész nap potyogtak a könnyeim. Ez a 6 hetes kontrollra javult, ott már egész szépen feltudtam mászni a vizsgáló asztalra, és a lábam szétnyitása is egész szépen ment.

Eközben segítségem semmi nem volt a férjemen kívül, szóval borzasztó nehéz volt ellátni az állandóan üvöltő Kislányomat. 4,5!!!!!! hónapos koráig volt hasfájós, és abból állt egy nap, hogy evett, aludt ,és üvöltött. Azt hittem, hogy Ő nem is tud mosolyogni, csendben nézelődni.

Élvezni az anyaságot kb. 7 hónapos korában kezdtem el, most meg egyenesen imádok minden napot. Jelenleg 15 hónapos.

Igen, az első 6 hét a túlélésről szól......határozottan. Nem sírom vissza egy percét sem......örülök, hogy ilyen okos, nagy lányom van már.