Szerintetek feltétlenül a hátrányára válik egy gyermeknek, ha nem bízza a szülő senkire, csak ők vannak vele?

2.vagyok.

Nekem 2,5 éves a kislányom és 200kmre laknak a nagyszülők, 1 évben 2x megyünk haza de akkor is együtt tehát nem egyedül van. Bölcsibe nem jár meg sehová sem nélkülem vagy apa nélkül. Most először volt olyan a nyáron, hogy egyedül aludt a nagyszülőknél és semmi baj nem volt. Egyik nap reggel elvitték, másnap este hozták. Szépen beszél már így mondta volna ha valami nem tetszik neki. Ill. egyszer itthon aludt a nagymamával úgy, hogy mi nem voltunk itthon. Állítólag észre se vette. edig tényleg csak 2x-3x látja őket évente.

sziasztok!

Nekem sincs semmi segítségem, a lányom már elmúlt 1 éves, de szinte kizárólag velem és az apjával van! Persze mi is megyünk rokonokhoz, nagy a baráti társaság, sokat jönnek hozzánk! akkor kell neki egy kis idő mire feloldódik, de ahogy megszokta a társaságot, már nagyon barátságos! Privát, személyes vélemény, de én sem tartom jó dolognak, hogy a gyerekre, pláne ilyen kis korban, össze vissza vigyáznak nagyszülők, testvérek, rokonok, barátok stb. Persze én sem bánnám, ha néha néha rá lehetne kicsit bízni valakire, de én úgy vagyok vele, hogy a legtöbb ember hajlamos túlzásba esni! Az én gyerekem magamnak szültem, nekem kell rá vigyázni és a gondját viselni!

Kedves kérdező: ha jártok társaságban, játszótér stb. akkor biztos nem lesz semmi gond, én még ennek az előnyét is látom, ami szerintem az, hogy lesz a gyerek életében biztos pont Te és az apja!

Külföldön élünk, egy ismerős család van a közelünkben, akik kétszer látogattak eddig. Most 6 hónapos a fiam. Úgyhogy nekem sincs senkim, de tényleg senkim, barátok, rokonok mind több, mint 1000 km-re. (Persze ezen változtathatnék, barátkozhatnék, de én elég távolságtartó vagyok.)

Mikor hazamentünk, jöttünk-mentünk, nem félt a gyerek szerencsére senkitől, mindenkinek volt az ölében, nem volt gond. Most járunk babaúszásra, ott sem látok ebből problémát. Én mondjuk még odáig nem jutottam el, hogy ráhagynám másra a férjemen kívül, akkor sem, ha itt lennének.

Amikor orvoshoz kellett mennem, akkor apa itthonról dolgozott, így szerencsére meg tudjuk oldani. De egy évesen sajnos muszáj lesz már bölcsibe járnia, hogy a másik nyelvet is hallja, és pontosan azért is, hogy ne legyenek később beilleszkedési problémái. Heti 2-3 nap 4-6 óra. De ez inkább a nyelv miatt, otthon nem hiszem, hogy menne. Otthon én is sokat vinném játszóra, játszóházba, gyerekek, felnőttek közé.

Nekem ikerfiaim vannak, 7honaposak, szuletesuk ota csak velem vannak, az egesz csaladbol a nagymaman kivul meg senki nem latta Oket, a mama is csak 1x. Rossz, hogy ilyen messze elunk a csaladtol, es felek is, hogy mi lesz majd, ha mennek bolcsibe.

Karacsonykor vegre egyutt lesz az egesz csalad, nagyon kivancsi vagyok, hogy viszonyulnak majd ahhoz a "sok" emberhez.

Nem, szerintem sem válik hátrányára, egyetértek az utolsó válaszolóval.

Hátránya ennek csak akkor lesz, ha esetleg veled történne valami, és kénytelen lennél hirtelen másra bízni a kicsit. Én így jártam, bár meglepő módon engem sokkal jobban megviselt az ő hiánya. Sokáig, majdnem egy hónapig kellett távol lennem tőle, és nagyjából ugyanennyi idő alatt rendeződött vissza a kapcsolatunk a régi kerékvágásba - illetve még jobb lett, mint előtte. De az egymástól távol töltött időt azért mindketten alaposan megsínylettük.