Baj hogy ilyen kis "önálló"a lányom?

az en lanyom is ilyen :)

van, hogy kikuld a szobajabol, mert neki dolga van :)

vagy ha nem csukja magara az ajtot, akkor elbujik az agy moge vagy a jatszo kuckojaba.

Ilyenkor babazni szokott.Valoszinuleg eljatsza a nap torteneseit, igy dolgozza fel magaban.

én fiam is ilyen kis "magánakvaló", pont mint én. így utólag nagyon bánom, hogy nem mentem akkor is utána, most 2 éves és nem beszél. nincs vele semmi baj, csak az a sok olvasás hiányzik neki amit nem kapott meg :( mert nem kötötte le én meg hagytam pakolászni és nem is ültem mellé, hogy mondjam a dolgokat :(

beszélj hozzá nagyon sokat, mondd neki mi van éppen a kezébe :)

Gyerekem nincs még, de a szüleim elmondása szerint én is ilyen voltam. Néha már megijedtek, annyira csendben voltam, de rendre hason találtak és képeskönyveket lapozgattam, nézegettem, vagy tologattam valami játékot.

Olvasni is rejtélyes módon tanultam meg. Egyszer anyám bejött három éves koromban, hogy miért vagyok annyira csendben és egy kép nélküli mesekönyvet néztem. Kérdezte mit csinálok, én pedig akadozva, de elkezdtem felolvasni. Mikor kérdeztem, hogy mi micsoda, segített, két hónap múlva egész folyékonyan olvastam (hosszú szavakba még beleakadtam).

Azóta is azt mondják, hogy lövésük sincs, hol tanulhattam meg a betűket, pláne összekapcsolni őket.

Mondjuk nekem van olyan emlékem, hogy apám sokat dolgozott otthon és mindig kérdezgettem mit ír, mi az, hogyan kell elolvasni. Bár amilyen randa kézírása van, tényleg kérdéses, hogy az alapján ismertem volna meg a nyomtatott betűket. Ez örök rejtély marad :)

Nekem is a lányom ilyen (mondjuk második gyerek lehet hogy azért van el ilyen jól magában is)de nekem is lelkifurim van miatta néha, főleg mert az első gyerekkel rengeteget foglalkoztam.

A 23.37-esnek mondanám hogy nem biztos ám hogy van összefüggés, mivel az én fiam 2.5 éves koráig semmit se beszélt, pedig folyamatosan csecsemőkora óta olvastam, meséltem, mondókáztam neki, vittem Ringató foglalkozásra stb. mégsem indult be a beszédje, csak a közösség hatására mikor bölcsibe került.

Mondták is a gondozónők és a gyerekorvos is hogy épp az a baj, hogy annyira rá figyeltem, hogy mindent kitaláltam a mutogatásból, meg öööö zésből így nem volt szüksége az értelmes beszédre.

Szóval ne idegesítsd magad ezen, hogy akkor már rég beszélne, mert ez lehet ilyen öröklődő dolog is, vagy ilyen egyéni sajátosság.

A lányom 1 éves kora óta szavakat mondott, másfél évesen komplett mondatokban beszélt, most 2 éves és hihetetlen dumája van:) Pedig töredékét se ültem a szoknyája mellett mint a fiamnak anno.

Azért az egyik szemed mindig legyen a picúron. ;) Nekem anyum mesélte, hogy tök jól elvoltam egyedül, de elég volt másfél "ellenőrizetlen" perc, hogy katasztrófát okozzak.

Néhány példa: apukámat kifigyeltem, hogy miként borotválkozik, majd pár nappal később egyedül is megpróbálkoztam vele. kistükör, borotva arcon végigcibálva - egy hétig televolt ragtapasszal az arcom :D

A másik emlékezetesebb az volt, amikor másfél évesen kipakoltam tesóm bőröndjét (épp katonának vonult be, egy óra múlva indult volna a vonata), én meg annyira nem akartam, hogy elmenjen, hogy szétcuccoltam a bőröndből, és a fellelt "dezodorból" alaposan körbespricceltem. Paprika-spray volt...

Szóval, nem baj az, ha elvan egyedül, de azért fél szemed mindig kutassa, mit is művel. ;)

37 hkm