Nagyon elvagyok szomorodva. 1,5 éves kislányom nem fogad szót. Mit tehetnék?

Kedves sorstárs! Válaszolni nem tudok,csak annyit hogy nyugtasson nem vagy egyedül! Az én 20hónapos lányom is ugyan ez!!!

Estére teljesen kivagyok készülve napról-napra. Ha hagynám szétverné a lakást. Az apja 12órázik,segítségem semmi.

Kis tesót e miatt nem merek én sem vállalni,legalábbis minimum 3-4évet várok.

Nekem is másfél éves a kisfiam, és sokszor én is hasonlóak érzek. Amit most írni fogook, ne úgy értsd, hogy megmondom a tutit, inkább úgy, hogy együtt szeretnék veled gondolkodni. :)

Először is: a fenekére teljesen felesleges ütni. Te is látod, hogy semmi értelme. Elvileg ugye az lenne a testi fenyítés célja, hogy a fizikai fájdalomtól való félelem eltántorítsa a gyereket attól, hogy később megismételje a cselekedetet, de

1. emberről beszélünk, akármilyen kicsi is

2. ha a pelusos popsijára versz, pláne nem durván, az még csak nem is fáj, tehát a rövid távú célt sem éred el vele. Ez most nem elmélet, tapasztalat. A tied és az enyém is. Bár én még csak a kezére csaptam, természetesen mindenfajta eredmény nélkül.

Gondold végig, miben kéne, hogy szót fogadjon? Nem lehet, hogy olyan dolgokat vársz el tőle, amire ő a koránál és a temperamentumánál fogva még nem alkalmas? Szerintem felesleges egy másfél évestől elvárni, hogy pl. hívásra odamenjen, ha éppen valami más köti le a figyelmét. Én ilyenkor, ha nem jön - tartson bárki puhánynak, nem érdekel -, odamegyek, nyugodt hangon mondom, hogy most mennünk kell, stb., aztán felemelem és viszem. Ugyanilyen okból van nálunk mindig babakocsi is az utcán, ha már mennünk kell, de még motorozni akar, akkor beültetem a babakocsiba, és megyünk. Igaz, ebben az is közrejátszik, hogy már félidős vagyok a tesóval, semmi kedvem hazáig cipelni a 11 kilóját.

Én az engedékeny nevelés híve vagyok, ami nem egyenlő az anarchiával! Pl. asztalnál eszünk, alvásidőben alszunk, napi 1 kocka csokit lehet enni, nagyjából ezek a szabályok. Persze néha ezekből is vannak harcok, de ennyi korlátozás még bőven kezelhető. Viszont hagyom, hogy bármit megnézzen, megfogdosson, ami érdekli, ha nem sietünk, szaladgálhat az utcán, simogathatja a kutyákat, otthon is mindent lepakolhat, úgysincs elöl semmi veszélyes. Sokkal nyugodtabb így az életünk.

A hiszi meg... hát, nálam tapasztaltabb anyukák szerint ez csak rosszabb lesz. :) Mi egyelőre megpróbáljuk elkerülni a hisztis helyzeteket, ha pedig nem lehet, és a figyelemelterelés sem segít, nem foglalkozunk vele. Megdöbbentően hatásos módszer! Lehet, hogy első alkalommal egy órát üvölt (volt szerencsénk nekünk is egy ilyenhez), aztán másodszorra már rövidebb ideig, harmadszor csak kérte azt a csokit, mondtam, tudod, már ettél, nincs több, erre szó nélkül tudomásul vette. Csak pislogtam.

Viszont ebben is fontos, hogy jól gondold meg, mit tiltasz meg neki. Inkább kevesebb szabály, de azokat követeld meg.

Látom, ez egy elég hosszas eszmefuttatásra sikerült. :) Igazából engem is nagyon foglalkoztat most ez a kérdés, és kíváncsian várom a többi anyuka tapasztalatát.

Fiam se fogta meg soha a kezemet. Olyan helyen mentünk, ahol mehetett egyedül. Úttest előtt pedig én megfogtam a kezét. Most már nyújtja magától, vagy elég kérni. Sokszor igényli most már, hogy amúgy is fogjam a kezét. De mindig cserélgeti, melyiket. Szerintem kényelmetlen lehet, főleg beöltözve, ilyen magasra felnyúlni. Most már magasabb, kevésbé nehézkes neki (két és fél éves)

-nekem az jön be, jött be, hogy alaposan meggondolom, mit kérek. És azt tényleg behajtom rajta, nem engedheti el a füle mellett.

-ha hiszti-hiszti van (tehát tudom, hogy nincs semmi baja, nem éhes, nem fáradt, nem szomjas, nem akármi), akkor hagyom. Otthon kimegyek, hogy én nyugodt bírjak maradni