Két vagy több gyermekes anyukák, vállalnátok még egy gyermeket ezekben a válságos években?

Én sem azt írtam, hogy alá kéne rakni a lakást, csak hozzásegíteni mondjuk az indulótőkével, amire már kap hitelt, hogy ne az albérletre menjen el egy csomó kidobott pénz, akár egy fél lakás ára, mire összegyűjt annyit, hogy befizessen egy sajátra.

Bár nem tartom luxusnak és elkényeztetésnek azt sem, ha egy teljes lakást megkap a gyerek, ha felnő.

Miért ne legyen neki annyival könnyebb?

Ha a gyerek olyan jó képességekkel és szorgalommal rendelkezik, hogy képes elvégezni olyan iskolákat, hogy pl. mérnök, informatikus, gyógyszerész, közgazdász stb. lesz, jól fog keresni, akkor lehet, hogy jól boldogul mindenfajta pénzügyi segítség nélkül is.

De itt vagyok én pl. szülői támogatás nélkül, anyagi háttér nélkül, 32 évesen még mindig nem jutottam el addig, hogy saját lakásom legyen, a kezdőtőkéig sem, pedig már külföldön dolgozom egy ideje, igaz, nem sokkal többért, mint az itteni minimálbér. De most már legalább közel vagyok hozzá. És csak az albérletre fizetem a rengeteg pénzt, 23 éves korom óta. Pedig soha nem éltem nagylábon.

Tehát egyáltalán nem felesleges gyűjtögetni a gyerek lakására. Kivéve, ha valaki előre tud számolni egy nagyobb örökséggel, mert pl. 95 éves a papa, a gyerek meg 10, és nincs csak 3 unoka, akkor nem szükséges félrerakosgatni lakásra.

egyetértek az előttem szólóval. Mi is azon leszünk hogy minél könnyebben induljon el a világban a lányunk. Nem gondolom hogy küzdeni kellene meg szenvedni csak mert akkor értékel majd mindent a gyerek. Azt hogy mit hogyan értékel nevelés kérdése. És ha úgy neveli az ember akkor igen is becsülni fogja a sok szülői segítséget.

Én azt mondom amúgy sem könnyű ma, hát még ha mindenért meg kell KÜZDENI!!

Taníttatni akarom, és segíteni mindenben amiben tudom-épp ezért fizetünk 3 életbiztosítást, plusz a start számlát is gyarapítom, hogy mire 18 lesz a továbbtanulás kérdése ne a pénzen múljon! Igen előre kell gondolkodni. És mi így egy gereket tudunk bevállalni.