Nagyon szeretjük egymást párommal, én teherbe estem én meg szeretném szülni a gyermeket, nem tudom elképzelni, hogy elvetessem, ő pedig nem hiszi hogy együtt tudna így élni velem. Mindketten csak a másikra eröltetnénk az akaratunkat. Ti vállalnátok?

Köszönöm!Én is így érzem, csak néha olyan meggyőzően mossa a fejem, h majd később. Ráérek 5 év múlva is és h mennyi gond van vele és később együtt várhatnánk és akkor ő is akarná....

és néha majdnem elhiszem, elkeseredek, de nem bírnék szembe nézni magammal ha nem szülném meg, még akkor is ha nehz lesz egyedül.

Ő most sok pénzt szeretne még keresni és aztán meg még kicsit szabadon élni, nem szeretné a gyerek miatt a helyhez kötöttséget, bla... Az a vicc, hogy eközben pedig látom, h szeret.

Nekem pedig szükségem lenne valakire, mennyire lehet nehéz vajon egyedül, rádásul jól bele kell húznom a melóba is ha el kell h költözzek stb, stb

1 éve vagyunk együtt de ő már akkor mondta, h nem szeretne gyermeket, majd max 5-6 év múlva. De úgy gondolom, h mindeniki felel azért amit történik vele és úgymond nincsenek véletlenek.

Csak azt mondja, h tönkre tenném az életét, ha megszülném, mer ha nem lenne együtt velem akkor minden ismerős, családaink szemétnek tartanák. Na jó igyekszem redukálni soraimat. Csak jó, h kiírhatom magamból. :)