Anyukák! Csak én vagyok olyan "gonosz", hogy jól esne néha egy kis nyugalom?!

Pici babánk van, viszont a férjemmel most sajnos nem tudunk saját lakásban élni. Nem keres túlzottan sokat így egy saját albérletet most nem tudunk fent tartani. Így a nagymamája felajánlotta, hogy lakhatunk Nála, a kis szobában. Jólvan, rendben! Ennek én nagyon örültem és hálás is voltam. Viszont amióta itt lakunk a Nagymama folyton átjár hozzánk, naponta többször babázni, amivel talán még nem is lenne gond, ha csak ő járna át és ha nem jönne sokszor rosszkor...Általában ha kopog, nem várja meg míg azt mondjuk jöhet, sokszor a szoptatás alatt is bejön, pedig hangosan és érthetően elmondom, hogy szopizik a baba. Volt rá nem egy példa, hogy amíg aludtunk reggel még, bejött és felkeltett valami kis apróság miatt és egyáltalán nem zavarta, hogy mondjuk éjszakáztam és fáradt vagyok ... Persze, utána megkérdezi általában, hogy zavar -e, menjen -e ki, de mindig megszólal a lelkiismeretem, hogy végtére is befogadott, igyekszik segíteni nekünk, még a számlákat sem hagyja, hogy mi fizessük ... Amiért szintén nagyon hálás vagyok de sokszor abszolút nem tartja tiszteletben, hogy nekünk is van magánéletünk. De igazából ha csak ő lenne, nem is lenne gond ... De a Párom rokonai is elég gyakran jönnek látogatni a mamát, más unoka ill. felnőttek, a panelben a szomszédok, sokszor előzetes bejelentés nélkül beállítanak én meg csak kapkodom a fejem, hogy nincsen rend, vagy, hogy most keltem fel ... Sokszor már annyira hamar felkapom a vizet, ha meghallom, hogy jön valaki vendégségbe, mert hiába nem hozzánk jönnek, ha már itt vannak bejönnek ide is, holott sokszor, például hétvégéken én szeretnék inkább pihenni. Tehát úgy érzem magam mintha egy átjáróházban lennék ... Gonosz dolog, hogy így érzek? Ugyanis ma a Párom látta, hogy kiakadtam kicsit, hogy már megint jönnek az unokák hétvégére és elhúztam a szám (ugyanis volt már rá példa, hogy az unoka miatt reggel 6 órakor kellett bömböltetni a szomszéd szobában a mesét és már nem tudtam visszaaludni...) De a Páromnak könnyebb, hiszen az Ő rokonai, nem az enyémek, sokat nem is nagyon ismerek csak jönnek, hogy megnéznék a babát ... Na meg a szomszédok is. Néha annyira vágyom arra, hogy külön lakásban élünk mert így úgy érzem minden nap van egy vendégünk és mindig puccba kell vágnom a szobát, mert szégyellem ha kupi van, állandóan frusztrál a dolog ... Viszont sokszor vagyunk szét mert egy szobában lakunk ugye, és mindent ide kellett, hogy bezsúfoljunk...Ne értsetek félre, nagyon hálás vagyok a Mamának és természetesen szeretem is mert jó lelkű és igyekszem én is segíteni Neki, csak ez az állandó látogatás, néha egy kis nyugi, olyan jól jönne ... Van valakinek hasonló tapasztalata?