Éreztetek/éreztek így? Behülyülök az itthonlétbe!

Szerintem az első lépésben ismerkedj meg sok hozzád közeli anyukával akiknek szintén a gyerek a napi program kizárólag (azért írom így, mert én pl diplomázok mellette és nappalin vagyok habár kevés az órám nagyon itthon beleszakadok annyit kell tanulnom).

Kicsit adj magadnak egy kis szabadidőt és kozmetikushoz, fodrászhoz, szoliba stb..is juss el. Én igaz 2 hetes kora óta a varrataimon ülve is bementem arra az 1 órámra amikor kellett és a mellettem levő teremben anyukám tologatta amíg aludt. Viszont eltelt néhány hónap és éreztem, hogy pukkanok le nagyon. Nem jártam igazán társaságban mert bementem órára és jöttem is ki. Aztán eljött az az érzés, hogy a régi szeretnék lenni egy kicsit. Elmentem kozmetikushoz, műköröm, póthaj, szoli...persze nem egynap:D De egy hét alatt lezavartam a dolgot a kicsit pedig vagy magammal vittem vagy arra az 1-1,5 órákra vigyáztak rá ha én nem tudtam. De párom is belátta, hogy belefásulok abba, hogy az én létezésem lassan kezd eltűnni... Aztán mivel legtöbb imerősöm is sulis baba mellett így én sem nagyon tudtam mással tartani a kapcsolatot. A legrosszabb a mostani tél volt. Teljes bezártság! Vizont mióta jó az idő összebarátkoztam egy otthon lévő anyukával akivel együtt eljárunk gyerekekkel játszani, vásárolgatni, mekizni:) A párommal is többet mozdulunk ki, de mivel én ,,függök" a lányomtól (ezt mondták a rokonaink) így nem tudok 1-1,5 óránál több ideig távol lenni tőle és így max egy mozi fér bele, de akkor már a nagyszülőknek a mozi elé kell hozniuk, hogy egyből megpuszilgassam amint vége a filnek:D

Szóval kissé szőkebbek a lehetőségek amiket a párommal ki tudunk találni mert álltalában hárman megyünk.

Nekem egy az egyben kellett az, hogy újra olyan dolgokat tehessek mint az előtt. Még ha nem is pont annyira, de kell hogy magadal is foglalkozz többet és közben legyen kivel megoszd, hogy már megint letört ugyan azon az ujjadon a köröm és erre hidd el a férjed nem kíváncsi. Meg kicsi gyererekkel a legszuperebb elmenni bababoltba a barátnőd és gyerekével együtt és vásárolgatni és cuki kalapokat próbálgatni rájuk amiknek örülnek és választanak, hogy abból a háromból melyik ÖT kell nekik:) Meg áthívni a barátokat és a gyerekek olyan édesen tudnak játszani egymással... Szerintem nem csak a munka miatt nem érzed, hogy kiteljesednél. A társaság és a magadra való odafigyelés az amitől igazán visszakaphatod egy kicsit az önnállóságodat. Én is azt hittem, hogy vissza szeretnék menni az előző munkahelyemre dolgozni és az a megoldás. Aztán rájöttem, hogy csak figyelemre vágytam. Kicsit valahol irigy az ember, hogy már pl elfelejtik a szülinapján felköszönteni aznap de a gyereknek aki nélkülünk nem lenne annyi üzit írnak a mi telónkra hogy óránként megtelik a tárhely:D Létezünk mi is NA!

Ugyanezt éreztem én is! 5 évet voltam itthon 2 gyerekkel és bizony az utolsó 2 év nagyon kemény volt!

Rendszeresek voltak nálam a kiborulások, amin egy pár órás kikapcsolódás csak ideig-óráig segített és közben őrlődtem a lelkiismeret furdalástól, hogy hogy hát milyen anya vagyok én, hogy nem élvezem maradéktalanul a gyerekeimmel töltött időt... Úgy irigylem az ún. ősanya típusokat, akik sose passzolják le a gyereket, akiknek mindig van türelmük és még a kenyeret is ők sütik a családnak a házilag főzött lekvár mellé... :)

Nos, én pont az ellenkezője vagyok és nagyon hiányzott már a meló.

2 hónapja dolgozom újra, szerencsére simán visszavettek, csak helyileg máshová járok be, de ez is tök jó, mert sokkal közelebb van. Az új kollégáim tök jó fejek, abszolút otthon érzem magam köztük az első perctől fogva és úgy látom, ők is befogadtak teljesen.

Annyira jó érzés emberek között lenni, hogy elmondhatatlan! Szeretem azt is, hogy van értelme minden nap csinosan felöltözni, sminkelni stb. és hogy megnéznek, sőt flörtölnek velem a pasik! :)

Na nem mintha lepukkant anyuka lettem volna előtte, de nyilván nem magassarkúban vittem sétálni a gyerekeket, vagy mentem vásárolni :)

Persze, egyben roppant fárasztó is, főleg mert a munkámban nagyon oda kell tennem magam és emiatt szégyen ide vagy oda, de bizony napközben alig jutnak eszembe a gyerekek, legalábbis ahhoz képest, hogy előtte non-stop ők jártak a fejemben :)

Na a lényeg, hogy pár hónapig még tarts ki, most úgyis jó idő van már, könnyebb kimozdulni otthonról, addig meg keress munkát gőzerővel és esetleg végezz el valami gyorstalpaló tanfolyamot, azután 1,5-2 éves kora körül beadhatod bölcsibe a kicsit és te mehetsz melózni.

A párod amúgy mit dolgozik? Jobban keres, mint te? Mert ha nem, akkor esetleg cserélhetnétek, ő is elmehet gyedre, gyesre.

Szerintem te attól (is) sokalltál be, hogy a kicsivel non-stop foglalkoznod kell. Ezen kéne változtatni legelőször. Egy pontos napirend nem ártana, akkor könnyebb lenne. Az, hogy akkor alszik el, amikor kidől, az neki sem egészséges és neked is rossz.

Másik: én lassan 4 éve vagyok itthon (és még most várom a harmadik babót, szóval egy darabig leszek is)de nagyon élvezem az itthonlétet, nekem nem hiányzik a munka, örülök, hogy tele vagyok szabadidővel, azt csinálok, ami jólesik, stb. De mondjuk nekem a gyerekek (3 és fél éves, 20 hónapos) nagyon partnerek mindenben. Velük bármit lehet csinálni, bárhová menni. Nem is érzem úgy, hogy be lennék savanyodva, most meg, hogy jön a jóidő, pláne. Mi mindig megyünk a barátnőimhez (nekik is kisgyerekeik vannak), kirándulunk, ha jön a jóidő, strandolunk, meg én napközben is simán elvégzem mellettük a házimunkát és épp én is nyelvtanuláson töröm a fejem, mert úgyis belefér.

Szerintem csak ott a megoldás, hogy alakítsatok ki egy jó rendszert otthon, ami mindenkinek megfelel és abban te is megtalálhatod azt az időt, ami a tiéd. Sok sikert hozzá!

Ja és esetleg nem gondolkodtál olyan munkákban, mint pl. az MLM? Azt gyerek mellett is lehet, ráadásul annyit leszel felnőtt emberek között, amennyi jólesik.