Most akkor öröm a babagondozás, vagy "nyűg"?

Igen:-) Mindemellett azért boldog:-)

Én is azt hittem hogy sokkal keményebb csaj vagyok, de rengetegszer kiborultam, türelmetlen voltam.

De mióta megtanítottam lányom egyedül aldni, azóta átalussza az éjjeleket, és nappal is jobbat alszik, így van időm a háztartásra, és már mellette magamra is. Eddig épp hogy enni tudtam-ha tudtam, amíg aludt, a lakás szaladt mindig... és azért ez bosszantó egy önérzetes családanyának.

Nehéz, szerintem senki nem mondhatja, hogy nem nehéz. sok kérdés van, és bizonytalanság, de aztán mindig kialakul:-)

De akármilyen nehéz is, akármilyen fáradt is vagy, ha ránézel, csak öröm és nyugalom fog elönteni. EGy csoda egy kisbaba, mikor kicsi azért, mikor nagyobb, azért mert már visszamosolyog, huncutkodik, azt mondja "szeretlek"- és ez megér bármit!:-)

Ez attól is függ, hogy tervezett baba, vagy sem. Ha csak úgy besikerült, akkor biztos kevésbé van kedve hozzá az anyának.

De egyébként öröm. Az én kislányom egész nap mosolyog rám, már rég elfelejtettem, hogy az első 6 hetet végigordította. Na, akkor pedig majdnem kiugrottam az ablakon.

Boldogság, ez egyértelmu. de nálam is vannak hullámvolgyek, leginkább a kialvatlanság miatt. 15 honapos fiam még mindig gyakran felkel éjjel. Es elég csintalan napkozben is. de ha rámnéz a huncut szemével, nem lehet rá haragudni....ha tudok pihenni néha, akkor minden ok. Es nem feltétlen minden baba rosszalvo, csak hát benne vana a pakliban, és nekem ez jutott.

ami biztos, hogy teljesen más, bárhogy is képzeled el most elore. nagyon megváltozik az élet, ami nem kell hogy azt jelentse, te másodlagos vagy, de ott van valaki, akinek te kellesz, foleg az elején, mindenhez csak te, és nem tud várni. el lehet végezni a házimunkát, minden megoldhato, csak szervezni kell. De oriási boldogság - eleinte csak rád mosolyog, aztán átolel, majd puszit ad, és azt mondja, anya:)