Hamarosan megszületik második gyermekem. A nagyobbik 4 éves. Egyedül nevelem őket gyakorlatilag hisz családom nincs, férjem külföldön. Senki sem tud segíteni az első hetekben sem. Hogy éljem túl?

Nekem két gyerek után a harmadik terhességböl ikreim lettek, és amikor haza mentem, attól kezdve semmi segitségem sem volt.

Milyen hülyeség, hogy hogy "éljed túl"? Miért ne élhetnéd túl, ilyen dologba nem szokás belehalni.

Ne vedd kérlek bántásnak, de gondolom ez a helyzet nem most alakult így (vagy igen?).

Ha ennyire nehéz helyzetben érzed magad, miért vállaltál még egy gyereket?

A napjaimat hogy szerveztem? Reggel felkeltem, elkészitettem a reggelit mindenkinek, utána pelenkáztam, szoptattam, elvittem a nagyokat oviba, megföztem neki meg magamnak, pelenkáztam, szoptattam, elmosogattam, elmentem a nagyokért, pelenkáztam, szoptattam, ebédeltünk, a nagyoknak csendes pihenö - a lakásban nyugodt játék, konyvnézés, rajzolás, stb, közben mostam, utána pelekázás, szoptatás, a nagynak uzsonna, teregetés, pelekázás, szoptatás, játszás a nagyokkal, pelenkázás, szoptatás, vacsora a nagyokkal, fürdetés, utána a nagyok fürdetése, ágyba fektetése, vasalás, pelekázás, szoptatás, alvás, eleinte éjjel egy-kétszer szoptatás.

Mivel semmi más lehetöségem nem volt, kénytelen voltam végigcsinálni.

Nálunk is 4 múlt a nagy, mikor jött a kicsi. A férjem szakra jár, tehát mindig más napszakot kell túlélni. Az este a legnehezebb.

Míg terhes voltam, sok önállóságra tanítottam. Pl. kiszáll a kádból egyedül, megtörölközik, felöltözik, mesét néz, stb Így tudtam szoptatni, és altatni, és elég volt csak szólnom neki, ha nem tudtam menni, hogy menjen aludni, és ment. Nagyon édes volt.

De még így is sokszor volt, hogy rákiabáltam, mikor igazából nem is ő a hibás, csak hát gyerek... Én meg fáradt, nyűgös, stb. Nagyon készítsd fel a nagyot, hogy milyen lesz, hogy lesz majd, mikor nem tudsz menni hozzá, játszani vele, pedig nagyon szeretnél,s tb.

ha bármi kérdésed van, szívesen írok még, hogy mit hogyan oldottunk meg, mikor apa nem volt.