Veletek is volt ilyen? Miért nem akarok még egy gyereket?

5 évig nem akartam. Aztán belegondoltam, hogy nem leszek már fiatalabb a munkában is épp válaszút előtt voltam, inkább észérvek miatt de belevágtam a második babaprojektbe, nem volt benne, akkora vágy a baba iránt. Most már 7 hós a pici a magy 6 éves lesz. Most bennem van a vágy egy kislányra a két fiú mellé. Egy gyerekkel még egyszerűbb az élet talán ezzel is lehet magyarázni, tény hogy sokkal könyebben szerveztünk mindent.

Mennyi idős a picid?

Szerintem majd később akarsz.ha csak nem 35-40között vagy.

Nekem is kislányom született először, csodás baba volt, a legboldogabb időszaka volt az életemnek az a 3 év, amíg vele lehettem otthon. Nem akartam másik gyereket, mert túl idilli volt minden, és nem is tudtam elképzelni, hogy még egyszer át lehet élni ezt a csodát, hogy még egy gyereket lehet így szeretni. Aztán amikor a lányom 5-6 éves lett, kezdődött az őrület: az oviban, suliban mindenkinek kistesója született, csak neki nem! Eleinte reménykedve kérdezgetett, aztán egyre többször sírt, hogy annyira szeretne kistestvért. Végül úgy döntöttünk, hogy eddig mindent megadtunk neki, hogy boldog legyen, hogyan tagadhatnánk meg tőle ezt a legnagyobbat?:) De várnia kellett rá sokat, 11 évesen lett egykéből nővérke. Most azt mondom, akkor kellett volna, amikor 6-7 éves volt...De így is nagyon boldogok vagyunk, csak hát 38 leszek az idén, és van egy 15 hónapos babócám...hát nem futok olyan fitten utána, mint anno a lányom után.:(

Előző vagyok. Ezzel azt akartam jelezni, hogy lehet, a kislányod átírja majd a terveidet, amikor pár év múlva kistesót szeretne! Ha semmi más akadálya nincs, szerintem te sem tudsz majd nemet mondani neki. Párod addig legyen türelemmel...:)))

Én egyke vagyok, és szerettem is mindig az lenni, és már kamaszkoromban eldöntöttem, hogy ha az első gyerekem lány lesz, akkor többet tuti nem szülök, mert nekem csak egy kislány a vágyam. 26 éves voltam, mikor ő megszületett, minden csodás volt, úgy ahogy volt. Imádtam a lányom, és el sem tudtam képzelni, hogy még egyszer ennyire tudnék szeretni egy másik gyerkőcöt is, meg hogy egy tesó miatt esetleg ő kevesebbet kapjon. 2 éves volt, mikor új munkahelyet kerestem, ott is teljes meggyőződéssel mondtam, (mert úgy is gondoltam), hogy biztos nem lesz tesó, nem kell emiatt aggódniuk. 3,5 éves múlt a lányom, amikor jött az érzés, hogy mégiscsak szükség van még valakire a családban, akire hál' istennek nem is kellett sokat várni, mert 4,5 éves korára meg is született az öccse. Azóta úgy gondolom, hogy életünk legjobb döntése volt még egy babát bevállalni, mert iszonyatosan jó testvérek, imádják egymást. Sőt, ha nem kellene a fránya anyagiakat is szem előtt tartani, akkor legszívesebben szülnék még egyet, de erre már tényleg nagyon pici az esély :))

Világ életemben nem szerettem volna többet egy gyereknél. Egyke voltam, mindig kérdezték, mit szólnék egy kistesóhoz, azzal nem álltam szóba egy darabig. Most 15 hónapos a lányom, de továbbra sem szeretnék több gyereket, és ez úgy érzem nem fog változni. Hogy miért? Erre valahogy nincs is konkrét válasz. Így lennék "bekódolva"? Nem tudom. Talán ami közrejátszhat: én nagyon jól éreztem magam egyedül, nem voltam/vagyok önző, ahogy azt a legtöbb egyedüli gyerekre ráhúzzák. Sok olyan barátom, volt, és a tágabb családban is, ahol többen voltak tesók. Én ott mindig azt láttam, hogy a testvérek nem igazi testvérkén viselkednek, marakodank. Ahogy nagyobbak lettek és külön családjuk lett, akkor meg nem tartották a kapcsolatot egymással, vagy csak nagyon felületesen. Plusz olyat is sok helyen láttam, hogy a szülők! szeretete a gyerekek felé nem volt egyforma. Szóval szerintem az évek múlásával ezek közrejátszottak abban, hogy nem szeretnék a lányom mellé kistesót.