Hogy mondhat ilyet egy szülő?

Felesleges volt felhúznod magad. A barátnődnek valószínűleg segítségre van szüksége, mert ahogyan most viselkedett, az komoly gondra utal. Lehet, hogy depressziós, vagy komoly problémái vannak, és ki van borulva, vagy iszonyúan magányos.

Próbálj meg utánajárni, hogy mi a gond, és segíteni neki, mert így a babájával is gond lehet.

Én elég temperamentumos,pörgős lány vagyok.De a 2 hónapos lánykám mindennél fontosabb számomra.Teljes mértékben neked van igazad.A barátnőd meg nagyon felelőtlen.Én 100%,hogy ordítottam volna és nem kímélem-csak azért,hogy magába szálljon.Sőt utána még egy SMS-ben is leírom a véleményem.

Az meg a másik,hogy neked még csak 1 hós a babád.Azon meg még inkább kiakadnék,ha vki visítógépnek nevezné a lányomat.És sajnos úgy látszik neki minden fontosabb,mint a babája.

"A barátnődnek valószínűleg segítségre van szüksége, mert ahogyan most viselkedett, az komoly gondra utal."

A komoly gond megnevezése:

plázapitsa.

Úgy, hogy jobb esetben kissé utolérte a szülés utáni depresszió.

Rosszabb esetben tényleg nem való neki gyerek, de hát ez már késő bánat ugye.

Első esetre saját példát tudok elmesélni.

Én már tudom, hogy vissza-visszatér a depi, és ilyenkor vannak fura gondolataim, amiket később szégyellek magam előtt is. Egy-egy ilyen napon egyébként bármit megadnék azért, hogy csak egy délutánt eltölthessek gyerekek nélkül. Pedig jó baba mindkettő, de néha mégis besokallok. Nem vagyunk egyformák. A környezetemben engem sem ítél el senki ezért, hanem inkább jönnek, és elviszik a nagyot játszótérre, hogy addig is nyugisabb legyen nekem. Nem csak hogy az én barátnőim, hanem az apjuk barátai is (!).

Persze ezek nem azok az emberek, akik mindenáron tökéletes szuperanyuk akarnak lenni, és ássa el magát mindenki, aki néha a saját életét sem szeretné teljesen feladva érezni. 4 hét nagyon kevés idő. Lehet, hogy később te is hálás leszel, ha jut pár óra, amikor "nem kell anyukának lenned". Ha az első eset áll fenn, akkor Nekem nagyonnem szimpi ez a stílus, ahogy "megmondtad a magadét, ne haragudj. Bár a körülményeket te ismered, jobban kell tudnod mi a helyzet.

Én viszont túl sok "tökéletes akarok lenni és mindenem a gyerek" típusú anyukával találkoztam, akiknél mindenki rossz és gonosz, aki másképp csinálja a dolgokat. Ezért gondolok egyből erre a szindrómára nálad, elnézést, ha tévedtem.

Ez tipikusan az az emberfajta, akin nem lehet segíteni, te viszont ezen emészted magad hosszú ideig.

Hagyd a fenébe! Egy 4 hetes gyerek mellett tuti nem azon gondolkodnék, hogy a -nem mondok jelzőket- barátnőmön hogyan tudnék segíteni, ha így áll a dolgokhoz.

Nekem egy barátnőm szólt be, hogy a 4 hetes fiam mellől miért nem hívtam fel őt telefonon, meg mióta megvan a gyerek, én le se szarom őt (addigra már kétszer voltunk nála, de ezt elfelejtette) azóta sem olyan a viszonyunk, de nem tudok efelett napirendre térni.

Az ilyen nem barátnő!

7-es!

Honnan a viharból tudod így ismeretlenül, hogy nem lehet rajta segíteni? Egyáltalán hogy lehet valakiről látatlanban ennyire elítélően nyilatkozni.

Komolyan kérdezem, hová fajul a világ? Rengeteg kérdésnél csak úgy fröcsög a válaszokból a düh, a méreg. Miért nem lehet néha kicsit a dolgok mélyére nézni? Beleérezni magatokat a másik helyzetébe, legyen az kiborult barátnő, anyós, bárki? Miért ilyen ellenséges az emberek zömének hozzáállása más gondjaihoz?