Többgyerekes anyukák! Mi a titok?

Nem tudom, az én válaszom mennyiben hasznos számodra, mert ugyan 5 gyerekem van, de 3 már kamasz és 2 kicsi.

Azért válaszolok mégis, mert még emlékszem, milyen volt, amikor a 3 nagy volt még kicsike, ill. hiába nagyok már, elég sok feladat van velük is, csak más jellegű, mint a kicsikkel.

Szóval a titok egy szó, a MUSZÁJ.

Muszáj kitakarítani, muszáj főzni, muszáj foglalkozni a gyerekekkel, muszáj eljárni tornára, muszáj a kamaszok lelkét ápolni, muszáj időt szánni apára, és önmagamra, és muszáj pihenni.

Ez csak úgy sikerülhet, ha

- az ember nem maximalista, tehát ha mondjuk nagytakarítok, akkor nincs főtt étel. Ha apával programot szervezek, akkor nem számít, hogy másnapra marad a takarítás, mert az a lényeg, hogy éppen rá tudtuk bízni valakire a gyerekeket.

- sokat segít a rutin is. Nyilván a többedik gyereknél nem gondolkodsz annyit, minden jobban a kezedre áll.

- mindenkinek megvan a maga feladata. már az alig 3 éves is remekül tud segíteni összepakolni, teregetni, berakni a ruhát a mosógépbe. Ez eleinte persze lassítja a munkát, de hamar megtérül. A nagyobbaknak is vannak feladataik, bár nincsenek túlterhelve. Mivel ebbe nőttek bele, természetes a számukra.

- minél több gyereked van, annál többfelé tudsz egyszerre figyelni. Simán kikérdezed a leckét a nagytól, miközben a picit szoptatod. Két gyereknek az élménybeszámolóját tudod szimultánban hallgatni, és mindkettőre tudsz válaszolni.

Szóval ez az egész valahogy úgy működik, hogy ahogy nőnek a terheid, úgy nő a teherbírásod, a szervezőkészséged.

Én nem mondom, hogy nálunk mindig minden tökéletes, de szinte minden nap összetakarítok, szinte minden nap van meleg étel, foglalkozok a kicsikkel, odafigyelek a nagyokra. És mindezzel kész vagyok este fél 9-re. Onnantól pedig bár nem szűnök meg anyának lenni, de előtérbe helyezem a feleség szerepkört.

És még valami: amint lehet, időnként egy kicsit lepasszolom a népemet a nagyszülőknek, hogy feltöltődjek, hogy a férjemmel legyek.

Nem ördöngősség ez, csak szervezés kérdése.

Bár én nem vagyok többgyerekes, de a titok szerintem az, ha nem görcsölsz rá a dolgokra. Szakíts időt a szeretteidre. És ezt most úgy értem, hogy a gyerekeket és a férjedet tedd a házimunka elé. Ne csak takarításból álljon az életed. Nyilván tisztaságnak kell lennie, de nem lesz belőle tragédia ha nem áll minden póló meg nadrág az élére hajtva. Fontos a házimunka, de ne ezzel teljen minden ébren töltött perced. Élvezd az anyaságot, meg úgy egyáltalán az életed mert csak egy van belőle és a végén nem az fog számítani, hogy hányszor törölted le a port a szekrény tetejéről. :)

(Persze ezek képletesen értettem, de remélem érthető volt amit mondani akartam:D )

Kedves második válaszoló: te eljársz emellett dolgozni is, vagy főállású ayaként otthon vagy?

Gratulálok a módszeredhez mindenesetre, jól összehangoltnak tűnik a családi életetek.

A 3. válaszoló reagálásához lenne egy személyes megjegyzésem: 2 gyerekkel vagyok itthon, imádom a családom. A férjemet is, ő is szeret engem. Kicsik még a gyerekek, sok a teendő körülöttük, emellett igyekszem a háztartást is rendben tartani, és itthonról dolgozok, legtöbbször éjszaka tudok erre időt szánni.

Nálunk mostanában a gyerekek eléggé széthagyják a játékokat, és van, hogy nem érkezek öszepakolni mindent, mire a férjem hzaér a munkából. Ilyenkor úgy ki tud akadni, hogy dühében rugdos mindent, el kezd veszekedni, stb.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy ha a férj megszokta, hogy korábban rend, tisztaság, meleg étel várta otthon, mire hazaért, akkor 2-3 vagy több gyerek ide vagy oda, továbbra is ezek lesznek az elvárásai. Szép álom, hogy elhiteted magaddal, hogy ó, tolerálja ő, hogy én itthon a gyerekekkel foglalkoztam és azért nem jutott időm rendet rakni, persze, az elején, de kis idő múlva már azt mondja, hogy beoszthatnád jobban is az idődet, én doloztam egész nap, te vagy itthon, ez a te dolgod, miért nem csináltad meg. Tehát nálunk ez a halogatás dolog pl. nem jön be, mert ha nincs elvégezve a munkám, akkor jön a veszekedés, az meg sem nekem, sem a gyerekeknek nem jó.

Most éppen nem dolgozom, kislányom 2,5 éves múlt, kisfiam 10,5 hónapos.

3 gyerekkel persze jártam dolgozni. Arról meg az a tapasztalatom, hogy ha nincs otthon senki, nem termelődik akkora kupi. A mosógép remekül elmegy éjjel, főzni meg két napra is lehet, és amíg fő az étel, jöhetnek az élménybeszámolók, leckék.

Nálunk abban az időszakban is szervezés kérdése volt minden, mert tanyán élünk, 5 km-re a falutól, tehát a munkahelyeket és a gyerekek hurcolását muszáj volt összehangolni.

Ha a legkisebb betölti a 3 évet, most sem maradhatok itthon, de már gondolkodtam rajta, és a nagyobbak segítségével azt is meg tudjuk majd oldani.

Utolsó, úgy látom félreértettél. Egy szóval nem említettem, hogy ne főzz és ne takaríts!!! Csak azt, hogy ne görcsös robotolással töltsd az életed...

De látom fölösleges bármit is írni, mert úgyis kiforgatják a szavaid...

Kedves 6-os! Iszonyúan sajnálom, hogy nálatok ez így megy :-(

Egy segítőkész, megértő társ nélkül tényleg teljesíthetetlen ez a feladat. Nálunk a férjem kiveszi a részét a feladatokból. Amikor még dolgoztam, még meg is főzött, ha későn tudtam csak jönni, de most is segít esténként a háztartásban is, és a gyerekek körül is.

Remélem nálatok is változni fog a helyzet.