NAgyon lelkiismeretfurdalásom van. Más is szokott ideges lenni?

nem vagy rossz anya. A rossz anyaság nem itt kezdődik. Nekem vannak róla emlékeim, mert nekem nem volt egy felhőtlen gyerekkorom.

Én is sokat vagyok egyedül a gyerekekkel, a nagyobbik hat éves, a kisebbik annyi idős mint a tiéd. Néha az ember akarva akaratlanul ideges lesz, nem azért mert nem szeretem őket, sőt ! ők nekem az életem értelmei, és imádom őket. Tökéletes ember nincs! ők még attól érzik hogy ki szereti őket! nyugi! gondolom van elég bajod anélkül is, ne gyötörd magad!

Igen én is azt gondolom, hogy így legalább megtanulja, hogy vannak az embernek jó és rossz napjai, vannak érzései, sokfélék.

De amúgy pihenj ha tudsz, kérj segítséget néha, bízd másra néha ha megoldható és van olyan akire szívesen bízod. Valamint lehet egy kis magnézium jót tenne. Ártani biztos nem fog.

Én is ezeket próbálgatom, hátha. Van nyugodtabb ember és van kevésbé nyugodt. Meg hát az aktuális gondok, körülmény is sokat javít, ront a helyzeten, ha akarjuk ha nem. Ezeket meg kell tanulni félretenni valamennyire, meg minden mást, de ezt tanulni kell, amihez idő kell. meg hát teljesen úgysem tudunk mindent kizárni.

Tegyél meg mindent hogy nyugisabb legyél, és ha mégis néha előfordul ne legyen lelkiismeretfurdalásod, illetve ne ennyire. később a gyerek ezt akár ki is használhatja. De lehet nem. Majd úgy is fogod látni!

Nem vagy rossz anya! Anya vagy! ami nem könnyű feladat! Kitartás és türelem!

Én pont tegnap borultam ki emiatt. Le szerettem volna tenni délután aludni, hulla fáradt volt, dörzsölte aszemét, sírt, ásítozott. Ahogy betettem a kiságyba, üvöltés ezerrel, és felállt. Visszatettem, akkor most tete. Újra üvöltés, feállt. Na ezt vagy 15-ször, én olyan mérges lettem, miért nem alszik, ha egyszer fáradt, ráadásul halmokban áll a mosatlan edény, a vasalni való ruha, ő meg szórakozik velem. Nagyon-nagyon ideges voltam, tényleg azt gondoltam, h elpattan a cérna. Rákiabáltam, a szemébe néztem, teljesen határozottam lefektettem, és láttam, ahogy megriadt tőlem. Úgy elszégyeltem magam, hiszen ezt mi választottuk, és akkor egy ilyen kis semmiség kiborít. Előzménye a dolognak, h anyukám, akivel együtt lakunk, kórházban van, egy hétig életveszélyben volt, a férjem pedig éjjel-nappal dolgozik, tegnap is éjfélre ért haza.

Mindegy, babám elaludt végül, én pedig csak ültem a fotelban, bambultam a tévét, majd ma elmosogatok, felmosok, vasalok. Tegnap szabit vettem ki:)

Csak azért írtam le, mert én is azt gondoltam tegnap, h rossz anya vagyok, a fiam többet érdemel nálam. Ő még tökéletes, én vagyok tökéletlen:)

ezen ne is aggódj! ettől nem vagy rossz anya, szerintem mindenkivel előfordul. én tegnap nem is egyszer kiabáltam rá. már kétségbeesésemben. második napja, hogy egyáltalán nem eszik semmit, már ha a tányért meglátja, elkezd sírni. képtelen vagyok rájönni az okára, próbálom erőltetni, és a végén már kiabáltam vele, hogy egyen már, mert a kórházban fogják beletömni a kaját. aztán ő is sír és én is. szörnyű dolog, mindig megbánom, aztán meg puszilgatom és bocsánatot kérek tőle.

ennek ellenére én azt mondom, hogy neki is meg kell tanulnia, hogy vannak olyan pillanatok mikor nem csak móka és kacagás van. vannak komoly dolgok, és van, mikor anya sem vigyorog mindenen! Ne aggódj, ők ezt elfelejtik, a következő pillanatban már újra mosolyognak rád ugyanugy:-)

Én is voltam így nem is 1x.....de szerintem nincs olyan anyuka akinek egyszer az életben nem pattanik el a cérna,v nem húzza fel az idegeit a babája.......Én is nagyon rosszul érzem magam utána és most már próbálok megálljt kiáltani magamnak és néha sikerül is,de van amikor nem és én is pl kiabálok vele.utána meg sírok,h mekkora tapló vagyok és h nem érdemlem meg a kislányomat és h Ő ennél sokkal jobbat éredemel!Nálunk is volt h úgy megszeppent h sírni kezdett én meg azt hittem lesüllyedek szégyenemben és nem győztem ölelgetni és bocsánatot kérni!Aztán meg elkezdett mosolyogni rám,mintha azt mondta volna h ok anya nyugi nem haragszom......Nekem is Ő a mindenem,éltem értelme,de vannak rossz napok és jó napok!

abszolút nem vagyunk ettől rossz anyák......