Nálatok mennyi idő múlva alakult ki a 100% kötődés a babához?
Vannak jobb és rosszabb időszakaim, amikor imádom, meg tudnám zabálni úgy néz az emberre, olyan édesen szundít, de amikor sír és semmi sem jó neki, akkor ki tud készíteni. Türelmetlen vagyok magammal és vele is, ugyanakkor szégyellem is magam, mert hát mit csináljon egy kisbaba? Sír, ha valami bánata van. Valamikor nem is tudok neki gagyorászni, csak végzem a napi rutint, ellátom, etetem, vitamint adok neki. Segítségem van, és valószínűleg a kevesebb alvás miatt is érzek így néha. Szoptatni nagyon szeretem, mert olyankor én irányítok, békésen ellazul az ölemben. Szóval anyukák: nálatok mennyi idő kellett az összeszokáshoz? Néha félek egyedül maradni vele, mert félek hogy nem tudom az igényit kielégíteni a saját igényeim előbbre helyezése miatt. Pl. fáradt vagyok, és nem tudok vele sokáig ölben mászkálni, hogy megnyugodjon. Most szereztünk be egyébként egy elektromos hintát, az néha kihúz a bajból. Remélem érthetősen fogalmaztam a kérdésemet.
Köszönöm a válaszokat!
Most biztos le leszek pontozva, meg "ősanyázva" de nem érdekel, leírom. :)
Nekem "becsúszott" babám van, apuka nélkül maradtam, az egész terhességem alatt csak bizonytalanságot éreztem, nem az a tipikus rózsaszínfelhős babavárást tudhattam magaménak.
Sajnos. De a legfontosabb emberek az életemben-most már a babámon kívül-mellettem álltak, így nem voltam totál egyedül.
Aztán eljött a szülés napja. Szépen bementem a kórházba, szinte minden félelem nélkül, tudtam, ha jönni akar, akkor jönni is fog. :) "Könnyű" és gyors szülésem volt. Mikor megláttam a gyönyörű kisbabámat, minden kétségem eloszlott. Nem mondom, fura volt az elején kimondani, hogy ő az én fiam, de már az első perctől kötődtem hozzá, már a kórházban összeszoktunk. Annyira természetes volt hirtelen, hogy ő már van nekem. :) Most 8 hónapos, örökmozgó, "sosem fáradok el" gyerek, mindenkire vigyorgó, vidám baba és belegondolni is alig tudok, hogy a terhességem alatt mennyivel nehezebb dologra számítottam. Már el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Nem mondom, vannak nehéz pillanatok, napok, de könnyen túllépek ezeken. Nyilván szerencsém is van, hogy ilyen "tipusú" babával áldott meg az ég. :)
Hát figyelj, én most sem bírom, ha ordít ;)
Pedig csodájára járnak milyen hihetetlenül nyugis babám van. Mostmár 1 éves és bizony akaratos, amit nem késlekedik kinyilvánítani. Amúgy imádok vele foglalkozni, jönni-menni mindenhová, játsztóterezni, stb...De amikor ordít, bizony össze kell szedjem magam, hogy ne kezdjek rá én is bömbölni :DD
Majd megtanulod ezt kezelni és kialakul mikor tudsz te is pihenni (legalább az egyik alvása alatt napközben te is pihenj) és sínen lesz minden :)
Na, le is pontoztak. :) Többre nem is számítottam tőletek.
(Tisztelet a kivételnek...)
6-os. Ne csodálkozz, nem azt írtad, amit hallani akartak :D
lényegtelen, hogy te is a kérdésre válaszoltál, de nem számukra megfelelőt. Cöcöcö, nem szabad itt különcködni már, tudod az anyukák itt egyre prűdebbek! Nekem tetszett a történeted!
Kedves Kérdező!
Mennyi idős a babád?
Az én lányom most lesz 4 hónapos, és mintha csak én írtam volna..pont így érzek én is:S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!