Mi a baj velem? Nem vagyok anyának való?
Nem tudom,hogy miért érzem így,de valamiért bennem van ez a tudat.
Most 2 hónapos a babám,a terhességem alatt úgy voltam vele,hogy nem fogok szoptatni,mert undorítónak találtam(bocsánat,lehet,hogy ezzel pár embert megsértek,de tényleg így gondoltam).A kórházban mégis próbálkoztam vele,de alig volt tejem,szóval áttértünk a tápszerre.
Külön szobája van,de mindenki mondta,hogy majd úgyis ott lesz mellettem minden éjszaka,mert nem lesz szívem otthagyni a szobájában egyedül,stb.De sosem aludt velünk,van légzésfigyelője és bébiőrzője,szóval halljuk,ha bármi gond lenne,de nem éreztem,hogy nem tudnék aludni,mert nincs mellettem.Éjszaka a párom kel fel hozzá,bár ő vállalta,mondta,hogy pihenjem ki magam nyugodtan.
Szeretem a kislányunkat,imádok vele lenni,van életkedvem,mindennap kimozdulunk,találkozunk a kisgyerekes/babás barátnőimmel,szóval nem vagyok depressziós.A szülés sem viselt meg,mert császáros voltam és hamar felépültem.Szinte sosem sír a pici,szóval nem a gyereksírás miatt vagyok így,de ha nyöszörög is,azonnal felveszem,mindent megteszek,hogy jól érezze magát.
Mondták a rokonaim,hogy majd a takarítónőt is lefogom mondani,mert nem fogom tudni elviselni a tudatot,hogy más pakolgatja a lányom holmijait és a mieinket és hogy természetesnek fogom venni,hogy ez is a feladataim közé tartozik,mert anya lettem és rendben kell tartanom a házunkat,megtanulok majd főzni,mert főznöm is kell.Ehhez képest semmi ilyet nem éreztem,ugyanúgy jár a bejárónő,mint a kislányunk születése előtt,mert a pici mellett nincs sem időm,sem kedvem takarítgatni.A főzéssel ugyanez a helyzet,szóval vagy étteremben eszünk vagy rendelünk és itthon esszük meg.
Azt is mondták,hogy majd nem fogom másra hagyni,de már párszor rábíztam bébiszitterre és nem éreztem,hogy annyira aggódnék(jó,bár azért aggódtam,de nem annyira,hogy 5 percenként telefonálgassak,hogy mi van vele,mit csinál,stb),de lehet,hogy ez azért van,mert olyan nénire bíztam,akit nagyon régóta ismerünk és bízunk benne.
A terhességem alatt is rengeteget jártunk a párommal vendégségbe vagy hozzánk jöttek mindig vagy elmentünk ide-oda és én is rengeteget voltam a barátnőimmel.Anya mondta,hogy majd ez megfog változni,mert anya leszek és a családom lesz az első.De nem változott semmi,csak annyi,hogy most már a baba is jön velem/velünk.
Szerintetek mi a baj velem?Normális ez az érzés?Mit tegyek,hogy változzon?
Nem elviselhetetlen és nem is 0-24-ig agyalok ezen,de néha belém hasít a gondolat és olyankor rosszul érzem magam.
Bocsánat,kimaradt egy mondat:
A kórházban mégis próbálkoztam vele,de alig volt tejem,szóval áttértünk a tápszerre.Nem éreztem úgy,hogy annyira küzdenem kéne a tejért,sőt annyira nem is bántam,hogy nem sikerült a szoptatás.*
válasza: válasza: válasza:Nem tudom normálisnak mondható ez vagy nem,de az őszintét megmondva furcsának találom...
Lehet csak azért mert én nem így élem az életem.
Mondjuk én egy enyhe szülés utáni depin is átestem,amit a kimerültség és a sok stressz okozott.
Én nem tudnám rábízni csak az édesanyámra és senki másra az egyélő világon,de csak akkor ha nagyon muszáj.
Nem bírnék takarítónőt sem elviselni a lakásunkban,én szeretem csinálni,még akkor is ha sokszor hulla vagyok.
Főzni is én szoktam,mondjuk nem is tehetném meg,hogy mindennap étteremből egyek,de ha megtehetném sem csinálnám másképp.
A kisfiam (7 hós) hozzám nőtt és igényt tartok arra hogy mindig velem legyen.
Én vagyok az anyja,én kellek neki és emiatt számtalan dologról lemondtam,de nem is bánom.
Vele kiteljesedett az életem és más színben látom a világot.
De ugye egy ember sem egyforma,én így te úgy...
válasza:Szerintem neked van egy képed az "anya-ideálról" és azt gondolod te nem olyan vagy. Ami igaz is, csak éppen emiatt nem kell bánkódnod, hiszen ha te más vagy, akkor ezt kell pozitívan megélned. Az átlagos anya-képtől vannak eltérések, valamiben mindenki eltér ettől.
De miért kellene minden anyukának ugyanolyannak lennie? Miért kellene ugyanazt érezünk?
A babádnak ezerféleképpen megadhatod a jót, nem kell ehhez ugyanolyannak lenned, mint amit mondtak neked az ismerősök és ami által kialakult benned egy kép az anyaságról, hiszen most te alakíthatod ki a saját anyaságodat.
Amúgy hasonlóképp voltam én is egy pár dologban, mikor még nagyon kicsi volt a lányom, de most lassan 2 éves, és most hogy már tudunk egymással kommunikálni, hogy ő is ragaszkodóbb lett, ahogy kifejezi a szeretetét, én is sokat változtam.
Tök más egy 2 hónapos babát szeretni, mint egy már igazi kis személykét (félre ne értsetek mindig is imádtam alányomat, csak mióta ő is sokkal értelmesebb, úgy szerintem még elragadóbb)! Más lesz később a viszonyotok szerintem, és másképp is fogsz érezni, amikor nem csak fekszik az ágyon és pont nem érdekli, hogy elmész-e vásárolni, hanem ha majd rád néz nagy szemekkel és azt mondja "anya ne menj el, kérlek" vagy "vigyél magaddal" és közben ezerrel pislog a huncut kis szemecskéivel.
Tehát lehet nem maradsz örökre olyan, mint most, de ha mégis, akkor ne keresd magadban a hibát, mert bármilyen is vagy, akkor is megadhatsz mindent a babádnak, és te lehetsz neki a tökéletes.
válasza:Bocsi elküldte. Szóval nem azon múlik,hogy együtt alszol-e vele,szoptatod,24 órában csak vele vagy,soha nem mész nélküle sehova,te neked már nincs magánéleted,magadra kötöd-e,kielégít-e a gyereknevelés 100%osan,és még sorolhatnám miket vághatnak az ember fejéhez.
Engem nem elégít ki 100%osan,nem vagyok a gyerekkel 24órában,külön szobában alszik,3 hónapos kora óta tápszeres,sőt 1 éves kora óta tejet kap,sose kötöttem magamra,mindig ugyanolyan fontos volt a férjem is,figyelek magamra is,eljárok otthonról is kikapcsolódni,sokat megyünk a mamához is,van sok programunk,4 hónaposan már hozzátápláltam stbstb. Ettől állítom ugyanolyan jó anya vagyok,csak nem követem a trendet meg az éppen aktuális divatot,nem unom szét az agyam és húzom le a másikat mert irigyelem vagy mert csupán rosszindulatú vagyok.
Nincs veled semmi baj,bevallom alig várom hogy megtehessem hogy legyen egy bébiszitterem akit hívhatok ha kell,legyen egy bejárónőm,mert egyre jobban utálok takarítani,főzni szeretek,nem kötelességből csinálom. Nincs veled baj de tényleg.
válasza:Egyáltalán nem vagy rossz anya!Ne viccelj, vannak ilyen és olyan anyák.Nem vagyunk egyformák.Nem kell megváltoznod és olyanná válnod mint más.Te ilyen vagy, ilyen "szabad lelkű". Ettől még Te szereted a Gyermekedet ahogy kiveszem a szavaidból és ez a lényeg, de készülj fel, hogy szerintem ezen az oldalon fogsz kapni hideget-meleget...Ne törődj a rosszindulatú megjegyzésekel.Tégy úgy, ahogy jónak látod, amit a szíved diktál.:))
Üdv:3hónapos csajszi anyukája
Köszönöm az eddigi válaszaitokat!
Igen,talán amiatt is van ez,mert itt is olvasgattam párszor.Volt olyan,hogy én keltem hozzá éjjel,de akkor másnap olyan voltam,mint egy zombi,semmi erőm nem volt,ha leültem 5 percre,már éreztem,hogy csukódik le a szemem és mindjárt elalszom.
válasza:Nem írta a kérdező, hogy soha nem foglalkozik vele és semmit sem csinál a gyerekével.
Kérdező, kiélezik néhányan ezt a kérdést, és azt hiszik csak az az anya jó, aki állandóan, napi 24 órában el sem engedi a gyerek kezét, és mindent egyedül csinál.
Szerintem van átmenet az anyák között. Van, aki mindent megcsinál, van aki csak ebben-abban jeleskedik, van aki pedig ahol tud, ott inkább segítséget kér. Ettől még nem hiszem, hogy egyik vagy másik anya jobb vagy rosszabb lenne, mert az anyaságot sokkal több dolog teszi egésszé. Te pedig még fogsz alakulni, akár hiszed akár nem. Nem biztos, hogy teljesen megváltozol, sőt, de a babád alkalmazkodik hozzád, és te is fogsz hozzá. Idővel, egy kicsit biztos.
válasza:Szerintem meg ubiszezon van és kitaláció a kérdés.
Az hagyján h vkinek bejárónője van, oké legyen, -de hogy nem is főz mert vagy étterem vagy kaját rendelnek... meg bébiszitter...2 hónapos(!) gyereknél....?
Tükörkép, hogy a "normál" anyai sors másik véglete milyen (lenne).
És igen, engem nagyon idegesítene, ha a lányomnak nem tudnék mit feladni ruhát, mert elfelejtette mondani a bébiszitter, ha zoknikat elpakolta a 2. fiókba. Már az h megveszed a kisbabarucikat, kimosod, beleszagolsz az illatukba, elteszed őket...ez egy anyai rítus. Nyilatkozzon vki, hogy ő másra rábízta eme feladatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!