Miért nem tudok gügyögni a kisbabáknak? Olyan ciki :S

A mi családunkban sok kisgyerek van, de most egy nagyon közeli rokonomnak született kisbabája. Illetve a baba már 5 hónapos. 17 éves lány vagyok, és tudni lehet rólam, hogy elég szégyenlős és visszahúzódó vagyok még a rokonaimmal szemben is.

És mióta megszületett a kisfiuk, szinte már nem is szeretek hozzájuk menni. Zabálnivaló a kisfiú, tényleg, én is szinte imádom, de ha oda rakják elém, főleg még néznek is, leblokkolok és csak mosolyogni tudok rá. Ő meg el kezd sírni ha meglát, pedig tényleg nagyon-nagyon szeretem. Az elején még tudom mondani neki, hogy "Sziiija baba" meg "milyen nagyfiú vagy már" és kb. ennyi. és már a szüleim is rám szoktak szólni, hogy szóljak már hozzá. És akkor mindig olyan hülyeségeket mondok idegességemben. Ha ketten vagyunk, akkor sokszor meg tudom nevettetni, meg akkor mindig megy ez a gügyögés, de ha már más ott van, akkor csak mosolyogni tudok rá, és olyan ciki :/

Ha majd beszélni vagy járni fog, vagy kicsit nagyobb lesz, lehet már vele játszani, akkor változni fog? Mert végülis elég sűrűn szoktuk őket látogatni, csak én elég visszahúzódó vagyok :) Lehet akkor én is jobban tudok neki majd beszélni ha nagyobb lesz? sokszor már rám jön a sírógörcs mikor rámnéz és görbíti a száját lefelé, én meg azt sem tudom mit mondjak, és még anyukámék is cikiznek vele.

Van még valaki így? Hogy tudnék ezen változtatni?