Ezért nem merek több gyereket vállalni. Ti hogyan gondolkodtok erről?

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Mi 3-an vagyunk testvérek, soha nem szenvedtünk semmiben hiányt, szeretetben nőttünk fel. Anyám-apám diplomás és mindhárman egyetet végeztünk. Igaz nem volt autónk, de nem is hiányzott. :)

Nekem 2 gyerekem van, ennyit terveztünk, nem akarok 3-at, pedig anyagilag meg tudnánk oldani, el is férne, de mi így döntöttünk. Nem érdekelt soha senki véleménye, más emberekkel nem foglalkozom, ki hogy él. Igaz, ezt csak az teheti meg aki független, pl nem függ egyik szülőtől sem, nem lakik náluk, stb. Ez a te és a férjed döntése, senki nem lát bele az életetekbe.

Na igen, de a saját lakás/ház sem garancia, még ha nincs is rajta hitel. Azt is fenn kell tudni tartani. Azonkívül nagyon bekorlátozza az ember lehetőségeit, kevésbé mobil akár országon belüli, akár külföldre költözésre. Pedig sajnos(?) az a helyzet, hogy lehet, hogy máshol jobb lehetőségek lennének, csak lépni kéne. Akár úgyis, hogy a házaspár csak saját magára számíthat, egyéb segítségre nem. Én ezért nem érzem ablakon kidobott pénznek az albérleti díjat, magyar felfogás az, hogy az albérlet rossz és nem lehet rá jövőt építeni. Külföldön sokan élnek bérelt lakásban, akár úgy is, hogy életükben sem vesznek saját ingatlant.

És vannak olyanok is, akik még nagymamától sem örököltek semmit, mint ti, nem segítik őket a szülők (ahogy titeket sem), mégis belevágnak "nagy" családba.

Az, hogy az ember szegény családból jön, még nem rontja el a jövőbeli esélyeit, nézd meg azt az olimpikont, aki 10 gyermekes családból jött, és ezüst érmet nyert most Londonban.

Megítélés kérdése, hogy mi a nehéz helyzet. Engem és a bátyámat édesanyánk egyedül nevelt fel, másfél éves koromban váltak el a szüleim. Én pl. nem ismerem az apámat, soha egyetlen fillért nem küldött haza, pedig ahova költözött (külföldre), ott megcsinálta a szerencséjét. Sosem volt semmilyen támogatás, amit édesanyám igénybe tudott volna venni, nem volt családi pótlék, tartásdíj, csak a havi fizetése. Csak rajta múlt, hogy úgy tanult, hogy mi már ott voltunk kisgyerekként, amikor ledoktorált, letette a jogosítványt. Majd olyan állásban helyezkedett el és úgy dolgozott, hogy feljebb és feljebb tudott lépni a ranglétrán.

Szóval szerintem nemcsak a nagyszülői segítségen múlik, hogy ki hova jut az életben, hanem a szülők ambíción is. Nem kell orvosnak vagy ügyvédnek lenni, hogy az ember jól keressen, sokszor elég a hozzállás a munkahelyen, hogy az ember előrébb tudjon lépni. Vagy pl hogy keresse a jobb lehetőségeket, ne elégedjen meg azzal, ami van.

Tudom azt írtad, nem alkottál véleményt és nem rosszallóan írtad hogy más miért vállal egynél több gyereket, de a szavaidból kicsit ez jön le hogy aki többet vállal az nem gondol a gyerek jövőjére.

(meg ez hogy a válaszok mézes mázos és mesések-belegondoltál hogy van aki valóban szépnek és boldog helyzetnek látja hogy 2-3 gyereke van?és hogy attól lenne boldogtalan ő is a párja is és a meglévő egyszem gyereke ha csak így 3an lennének?)

na ennyit az offról.

Egyébként meg megértem az aggodalmadat és ha benned ez ennyire erős akkor valóban érthető hogy csak 1et vállalsz és egyet szeretnél.

Amit leírsz helyzetet nekünk ugyanez van/volt a férjemmel azzal a különbséggel hogy még nagymami sincs és kis szobakonyhája se.

Éltünk albérletben most fizetjük a lakáshitelt. 3 kicsink van. Nem, nem akarunk (nem is fogunk tudni) mind 3nak lakást venni. Nem gondolom hogy attól lesznek valakik. Egy lakást is pillanatok alatt el lehet veszíteni ha valaki megélni és boldogulni az életben meg nem tanult meg.

Nekem is több tesóm van, a férjemnek is egyikünket se támogattak. Mégis itt vagyunk,lediplomáztunk, nyelvvizsgáztunk, boldogulunk, mindig keressük a lehetőségeket.

És energiáinkat megsokszorozza amikor a gyerekekre nézünk, és látjuk hogy szeretik egymást és összetartanak.

És a jövőn aggódni hát igen egy bizonyos szintig érdemes és lehet, de az is lehet hogy holnap meghalunk a férjemmel vagy életre lerokkanunk stb. akkor az egy szál gyerekünk is nagyot szívna, meg a 3 is...

Én így gondolom.