Csak én vagyok ettől ideges?

Kíváncsiak a gyereked fejlődésére. Én nem tudom mi ez a mánia, hogy a nagyszülőket zárjuk ki a gyerek első éveiből. Komolyan minden nap van egy ilyen kérdés. Te lennél a nővéred helyébe te is kíváncsi lennél. Örülj neki, hogy nagy családod van és szeretnek.

Mond meg, hogy te kitaláltad, hogy mondjuk a férjed szüleivel kedden találkoztok, a te szüleiddel és nővéreddel pedig mindig pénteken. Vagy írod, hogy közel laknak akkor sétáltassátok közösen arra nem kell készülni.

Ha nem mennének, az lenne a baj:))

Örűlj neki, hogy átmennek, van kihez szólnod, van kire hagyni a babát ha dolgod van, van aki szórakoztatja a gyermeked!

Én depressziós voltam, mert férjem annyit dolgozik csal aludni jár haza, mamiék 200- km-re laknak, befordúltam az egyedül létben!

Hidd el, nagyon sokan élveznék a helyzeted, írígyelnek!

Ha 2-3 hónapig nem mennének felédse, akkor hidd el, hiányozna!

Én is azt mondom, örülj neki, hogy érdeklődnek, szeretnek titeket, próbálnak "gondoskodni" rólatok.

A heti egy alkalom, meg egyáltalán nem vészes.

A gyerekeim 21 hónaposak, de az apjuk szülei kétszer látták eddig őket. Ez lenne a normális?

Anyám minden nap jön, segít, (én már dolgozom), de ha nem dolgoznék, akkor sem jutna eszembe, hogy terhes lenne anyám jelenléte.

Mit nem adnék ha másik oldalról is rendes lenne a család, illetve ha lenne, lennének testvéreim...:-(

És tényleg sok az ilyen kérdés. Valaki magyarázza már el, miért kell a nagyszülőket kizárni szülés után az életetekből? Ez valami új hülyeség?

Örülj, hogy érdeklődnek...

Sok anyuka ismerősöm van, akikre hónapok nem nyitják az ajtót, a férjük reggeltől késő estig dolgozik, és már annak is örülnek, ha valamelyik családtagjuk havonta egyszer hajlandó vele beszélni.

Ilyen családot akarsz?

Nem csavarodna be ha nem látogatnák! Hozzám is jöttek napi szinten (egyedül nevelem a picit), mindenbe bele szóltak. "Gyere anya nem tudja, hogy kell. Gyere anya úgy sem érti." Már hogy a francba ne tudtam volna hogy kell!!! Csecsemő és gyerek ápoló vagyok. Több gyereket láttam mint ők. Na meg fusztrált az is, hogy 5 szabad percem nem volt, csak kettesben a kicsivel. Mert mindig volt nálunk valaki. Reggeltől estig. Volt, hogy pl nagynénémet fürdetés után úgy kellett kitessékelni, hogy én is szeretnék fürdeni aztán aludni! Soha nem tudtam délben mellé feküdni a fiamnak, hogy pihenjek kicsit. Egy szóval bezakkantam.

Na egyszer ki borult a bili (5 hónap után) és elzavartam mindenkit, de nagyon csúnyán. Azóta csak anyukám jön, kb. havi szinten. Elmondani nem tudom milyen jó érzés végre csak a gyerekkel foglalkozni. Nem kell csak egymáshoz igazodnunk, akkor alszunk mikor jól esik, akkor eszünk, játszunk, sétálunk amikor csak akarunk! Végre élvezem, hogy anya vagyok!!! De aki ezt nem élte át, nem fogja megérteni miről beszélünk. Van amikor még egészséges ez a látogatósdi dolog, de van egy határ, ami átlépve több kárt okoz mint hasznot. (milliószor próbáltam megértetni velük, hogy csak néha hagyjanak pihenni és fürdés előtt menyjenek el, de nem értették meg. Volt hogy egy nap 5-en ültek ott egyszerre, reggeltől estig Főzzél már egy kv-t, főzzél már valamit! Na a kis f-mat) Higgyétek el ebbe is bele lehet őrülni!

Kedves 7-es. A Te eseted így valóban extrém, de azért az is az, hogy anyukád havonta egyszer lát Titeket...Hát ha ez Neked normális...

Nekem pont az a bajom, hogy anyu is egyedül maradt velem, és mindenkit elmart magától. Most nincs senkim, csak anyu, a gyerekek apja (aki nemsoká elköltözik innen).

Bele sem merek abba gondolni, ki marad nekem a gyerekeken kívül ha anyu már nem lesz...

(remélem hogy még 1000 évig megtartja a sors jó egészségben)