Hogyan tegyem túl magam azon, hogy az anyukám nem kíváncsi két gyönyörű unokájára?

Nem akarlak elkeseriteni, de nekem ez úgy hangzik, hogy ő örül, hogy te(ti) kirepültetek, és elég volt a gyerekekből. Gondolom, úgy van vele, hogy ez a ti életetek, gyerekeitek, minek foglakozzon/zzanak ők ezzel. Én nagyon el lennék a helyedben keseredve, mert valahogy az ember nem igy képzel egy nagymamát, de ugyanakkor joga van hozzá, tényleg nem az ő gyerekei.

Anyukám is nagyon furcsa, szivesen jön, gügyög a babához, de ha valamit segiteni kell, csak miután megcsináltam kérdezi meg, hogy segithet-e, ha nem csak gügyögni kell, rögtön tőlem kérdezi, most mit csináljon, majd inkább nem csinál semmit, mondván, én jobban tudom, mi kell neki, én vagyok az anyja. Mintha nem akarna belefolyni, de nem meri bevallani, hogy nem akar belefolyni, mert az ugye udvariatlanság is. Pont tegnap mondta, amikor nyűgös volt a baba, és a fejére olvastam, hogy azért pár tippet legalább adhatna, hogy ő már megküzdötte a maga adagját velünk, ez az én gyerekem. Jól esett, gondolhatod. Szerintem anyukád is valami ilyesmit érezhet. Szép modern kor, amikor már a családra sem számithatsz - sajnos. De fel a fejjel, azzal nem jutsz előrébb, hogy rajta idegesited magad :)