Ti aggódtatok arra nézve, hogy hogy fog kinézni a gyereketek?

Nem tudom, hogy miért, de valamiért egész kicsi koromtól kezdve nem jöttünk jól ki apukámmal. Nem csinált semmi rosszat, egyszerűen csak... borzasztó pont az ember apjával, de úgy idegesített, ahogy van.

És erre jött, amikor kiskoromban mindenki első reakciója volt, hogy "tiszta apja ez a gyerek", és ez még inkább mélyítette a problémát, és komolyan nem tudom, hogy miért.

Van egy enyhe pszichés kényszerbetegségem (olyan gondolatok, amik szó szerint az ellentétei azoknak, amiket szeretnék), és egyszer gondoltam, hogy "azt akarom, hogy a gyerekem úgy nézzen ki...", vagyis a pontos ellentéte annak, amit szeretnék. És valamiért ezen kezdtem el parázni, hogy mi van, ha ettől lesznek olyanok, főleg, amikor anya megmondta, hogy a gyerekek leginkább a nagyszülőkre hasonlítanak.

Az a baj, hogy igazából kiskorom óta a nagybetűs Igazi Férfiakat szeretem (szó szerint a legelső perctől fogva), és ő nem az. Se testileg, sem arcra, se személyiségileg... és mindig is arra vágytam, hogy olyan apám legyen, mint amilyen a filmekben van, és ugyanolyan apa-lánya kapcsolatról, de benne szó szerint semmit sem találtam, ami csak egy kicsit is olyan lett volna.

És nem akarom, hogy a gyerekem csak egy kicsit is hasonlítson rá. Undorító, borzasztó dolog (ráadásul mélyen vallásos is vagyok), de egyszerűen ezt nem tudom szebben megfogalmazni.

A kérdés első fele, hogy mekkora esélyem van erre az egészre?

A második, hogy ti is aggódtatok ilyen téren afelől, hogy hogy fognak kinézni a gyerekeitek?