Ha nincs szeparációs szorongás az azt jelenti, hogy nincs/gyenge a kötődés?

Istenem, már itt is divat mindent agyon aggódni, mint az USA-ban? Komolyan, mintha a Szülők Egyesületében hallgatnék valami elfuserált "beszélgetést". (Szeparációs szorongás, és a többi hasonló kifejezés, uram Isten...)

Hagyd a gyerekedet, hogy úgy éljen, ahogy neki jó, jobban fog kötődni hozzád, és egészségesebb lesz a lelke, mintha öt pszichiáter osztja az észt, hogy TE a te gyerekeddel hogyan viselkedj. Legyél körülötte, hogy mehessen hozzád, ha akar, de hagyd élni, és ne aggódj amiatt, hogy ő is ember.

Dehogy, biztos nem! Úgy értem ez tuti nem baj. Nekem az első meg a harmadikom ilyen. Az első fiam most 5 éves, SOHA életében nem sírt így kifejezetten utánam (mondjuk ritkán is megyek el) de nem aggódik, nem sír értem, csecsemő korában is ment, barátkozott bárkivel, mosolygott, jókedvűen, sose volt ez az anya szoknyája mögé bújás egyszer se! Bölcsiben se sírt mikor otthagytam oviban se. Mondták hogy majd 2 hét múlva fog sírni de akkor sem. Nem gondolom hogy bármi baja lenne vagy nem kötődne eléggé...

Én épp emiatt aggódom/aggódtam hogy ennyire naiv gyanútlan és mindenkiben megbízik, mindenkivel elmenne szerintem. És erre kell tanítanom hogy nem szabad mindenkivel haverkodni.

Az a baj szerintem, hogy a babák fejlődési lépéseiről azt hisszük, hogy kőbe van vésve.

Mintha csak egy nagyon szorongó gyerek szerethetné az anyját, mintha csak egy korai hozzátáplált baba lehetne elhízott, mintha csak egy szőke-kék szemű kisfiú lenne esélyes a sikerre...

Már van 3 gyermeked. Gondolom látod, hogy miben különböznek, gondolom látod mennyire is mások tudnak lenni, és láthatod a közös vonásokat is. Másképp működik mindegyik gyerek, és mindegyik szülő is (ha több gyereke van, lehet mindnél másképp viselkedik valamiben). A harmadik babád ezek szerint ebben más, de ettől még miért ne ragaszkodhatna?

Szerinted miért csak a "tankönyvi" szeparációs szorongó baba szeretheti a szüleit úgy igazán?

Ja, és még sírhat utánad.

Lányom sokáig nem sírt utánam. Aztán másfél évesen úgy döntött, hogy fog. :)