Egyke legyen a gyermek, vagy mégis jó a kistesó?

nekem még csak egy 9hónapos babám van,de 1éves kora körül tesót tervezünk.

eddig a környezetemben azt vettem észre,hogy jól el vannak együtt a tesók,persze vannak kisebb nagyok viták,de azok az én időmben is volt a tesóimmal

én tesó párti vagyok :-)

A testvérek közötti jó kapcsolat 80%-ban a szülőkön múlik: a példaadásukon, a nagyobb testvér felkészítésén, stb.

Én az egykeség ellen vagyok.

Édesanyám pedagógus, ő is mondja, én is látom, hogy az egyke gyerekek 90%-a önzőbb mint azok, akiknek testvére van, és azt is nehezen viselik, hogy ha a figyelem nem csak rájuk irányul, illetve veszíteni is kevésbé tudnak (bármiben). Arról nem is beszélve, hogy nem tanulják meg megosztani a dolgaikat. Ez a felnőttkori párkapcsolatban nagy hátrány lehet (elég ránézni a szüleimre, apukám egyke volt).

Én a testvér mellett szavazok (nekem is két testvérem van). Elég megnézni apukám szociális érzékét vagy anyukámét (akinek 3 testvére van).

Ha el lehet kerülni, akkor ne legyen egyke.

Persze az kemény munka lesz, hogy a gyerekeid jó testvérek legyenek.

A gyereknevelés is mint az életünk is hullámvasút. Van amikor minden szuper és van amikor nem. Vannak nyugisabb időszakok, vannak idegesitőek, vannak nagyon vidámak és nagyon bánatosak. A gyereket ezekkel együtt vállaljuk, anélkül, hogy tudnánk előre milyen ember lesz belőle, mert sok mindent meghatároz a nevelés a környezet és az öröklődés.

Hosszú távon, vagyis az életünk során, jobb ha van testvérünk, mert a léte ad esélyt arra, hogy jó testvérünk legyen. Ha nem születik meg akkor ez az esély nincs, persze az sem, hogy utáljuk egymást és kerüljük. A testvérrel való felnövekedés különleges értékekkel tehet gazdagabbá.

Az, hogy megszülessen-e a kistestvér a szülők döntése kell legyen. A kényszer, vagy az állandó dillema nem jó hatású, sem a szülőnek, sem a gyerekeknek.

Bár már nagyon sok mindent tudunk irányitani és befolyásolni, de még mindig nem tudjuk uralni az egész életünket. Főleg a másokét nem. Az élethez kell bátorság is, hogy vállaljuk az előre nem látható nehézségeket. Aki ismeri magát az kellő tájékozódás után döntést tud hozni.

A "gyilkolászásba" és "hisztibe" a szülőnek nem kell nagyon beleavatkozni. Ez a testvérkapcsolat része, egészséges esetben. Ha valami túl sok, akkor az egész család kapcsolatrendszerét kell átvizsgálni. A gyerekek tünethordozók is lehetnek, no és mindig el akarnak valamit érni. Szünet nincs. Jó gyerekvállalást kivánok, annak aki e mellett dönt! Aki nem, annál remélem, hogy azért teszi mert tisztában van a teherbirásával, ami nem csak az anyagiakat jelenti számomra.

Szerintem is a szülőkön múlik, hogy milyen testvérek lesznek a gyerekek. Persze akkor is lesznek veszekedések, ezt nem lehet kiküszöbölni, ez természetes! A lányunk 1 éves, most kezdtük el a "tesó-projektet"! Ha nem lennék már 30-on túl, gondolkodnék több gyerekben is... :)

És az egykék önzőségére az ellenpélda: a párom egyke (eü okok miatt nem szülhetett többet az anyukája) és nála önzetlenebb embert nem láttam!! Úgyhogy minden nevelés kérdése! De azt elmondta, hogy valóban sokat unatkozott, és rossz volt egyedül társasozni.

Sziasztok!

Mi úgy gondoljuk, hogy 1 gyerek nem gyerek.

X év múlva mi (szülők) nem leszünk, akkor legalább nem marad egyedül. De mindenki döntse el maga.

Van egy szép közmondás: Egyet az anyának, egyet az apának, egyet a hazának!

És igen, teljesen igaz, egy gyerek nem gyerek!

Kell a testvér! El sem tudom képzelni mit csinálnék a testvéreim nélkül!

Mikor édesanyám anyukája meghalt a legkisebb testvérük még iskolás volt. A három testvér összefogott a negyedikért, és ő mindjárt diplomázik, házas ember lett. Kell hogy legyen valaki a szülőkön túl, akire mindig számíthat az ember.