Unalmas vagyok a babámnak?

Szia!

Az én babám is hasonló. Igaz ő már 7 hónapos. Ilyen idősen nálunk is dettó ez volt. A multkor apa egész nap nem volt itthol , csak késő délutánra ért haza és annyira örült neki, hogy majd kiugrott a kezemböl. Én is ugy látom, hogy apának jobban örül, többet mosolyog rá. Én meg puffogok magamban. Én nem kapok akkora széles mosolokat.

2 hónapos!!!!

Mit vársz tőle, de tényleg ?:))

Minden baba más, de az, h nincs evla kezedben pl. nem azt jelenti, h un téged....2 hónaposan még jóformán semmilyen elképzelése sincs a dolgokról, hogy mivel lehetne elütnie az időt... és később se fog elunni Téged, lesz időszak, h állandóan utánad mászik, mindenhova követ, sír ha nem vagy ott....

Kisfiam 3 hónapos születése óta nem szeret sokat kézben lenni. Persze ettől még nem gondolom, hogy baj van, mert vannak napok mint a mai pl. amikor meg szinte mellette voltam egész nap. Nálunk is egyedül alszik el, de mondjuk ezt nem bánom.

Ez szerintem teljesen baba függő van aki sokat szeret kézben lenni van aki meg nem igényli annyira. Nyugodj meg, ahogy már előttem is írták lesz olyan majd, hogy le sem tudod majd vakarni magadról, persze jó értelemben.

Nem tudom mennyire vigasztal, de tényleg különbözőek a gyerekek, és ez már baba korban megmutatkozik.

Első gyerekem nekem is hasonló volt, soha nem volt bújós, csak akkor, ha ő akarta, a pusziáradattól ideges lett legtöbbször, egyedül aludt el stb.

Aztán szültem egy másikat, aki meg totál cicifüggő, szuper bújós meg ilyenek.

A harmadik meg megint más.

Az első amúgy mostanában akar néha bújni, talán, mert látja a kisebbektől, hogy az milyen jó.

Azért ne add fel, de légy türelemmel, változni fog, de valószínűleg nem lesz az a "tapadós" gyerek.

Te nem hibáztál el semmit. Ez az egyik legnehezebb dolog szerintem a gyereknevelésben, hogy a gyerek nem egy olyan valaki, aki amikor megszületik, "semmilyen", aztán mi "valamilyenné alakítjuk", hanem kezdettől egy önálló személyiség, és mi csak támogatjuk abban, ahogy kibontakozik, "kísérjük".

Nehéz elfogadni, ha valamiben nem olyan, mint elképzeljük, de ahogy nőnek, ez egyre inkább így lesz. Ezt meg kell szokni, és elfogadni.

ami klassz, hogy akármilyen is, mindig van benne szerethető!