Érdekelne, hogy ki hogy élte meg babája, gyerkőce egyes korszakait: melyik volt a legnehezebb és miért és melyik volt a legkönnyebb, vagy épp kedvenc korszak valamiért? (pl.6 hónapos kor, vagy 2 éves stb. )

Mindig egy kicsit nehezebb lesz.

:-)

De ne aggódj, arra ráérsz majd 5-16 éves korban, amikor bulizni kezd.

Nekem az első 1év,vagy inkább addig volt nehéz amíg el nem indult.

A lányom extra sírós,hasfájós volt(nem csak 3hónapig)annyira hogy különböző orvosoknál is voltunk vele. Persze a hasfájás elmúlt,de a sírosság,meg az hogy állandóan ölben akart lenni az nem!:(

Most javában benne van a dackorszakban,de ez semmiség ahhoz képest amilyen csecsemőnek volt.:) A hisztiket már megszoktam,pedig nagyon durva műsort tud ám produkálni.......

2,5éves kislány anyukája.

Amikor a fiam 1 hónapos körül volt, elég hasfájós volt, illetve egy ideig felcserélte az éjszakát a nappallal. Nagyon fárasztó időszak volt.

Aztán fél évesen már nem írták ki és nem is ajánlották az addig szeretett tápszert, bármilyet vettünk, semmilyen nem kellett neki. 1 hónapon keresztül sírva etettem, volt hogy kiskanállal kapta meg a 200 ml tápszert, a végén már hányt tőle, majd nem szenvedtem tovább a tápszerezést, kapott tejpépeket helyette. Az még egy borzasztó időszak volt, mert akkor a hozzátáplált dolgokat sem nagyon akarta enni.

Amúgy alapvetően az a nagyon nehéz a pár hónapos korban, hogy nem tudnak beszélni, így nem tudod pontosan miért sírnak, csak sírnak. Aztán az ember már megkülönbözteti valamennyire, hogy milyen sírás mire utal, de az is idő, de még ez sem könnyű.

Miután megtanulnak járni, elkezdi érdekelni őket minden, jobban elfoglalják magukat, hisz nagyobb a tér. Majd pedig elkezdik megérteni, amit mondasz nekik, majd ők kezdik el mutatni, majd pedig mondani, amit szeretnének. És akkor már tudod azt is, hogy miért sírnak.

Igaz, ebben a korban jobban oda kell figyelni a veszélyes dolgokra (konnektor, hosszabbító, üveg...), de van mindenre megoldás, így összességében azt gondolom, hogy sokkal könnyebb egy 2 évessel, mint egy pár hónapossal. Legalább is nekünk sokkal könnyebb. Sokkal pihentebbek vagyunk, kint van az összes fog, nincs igazán miért éjszakázni, max, ha beteg és egyszerűen olyan dumákat lenyom, hogy szóhoz sem jutsz, folyton magyaráz, kimutatja a szeretetét és ez nagyon jó érzés.:)

A fiúnk szerencsére nem egy hisztis típus, úgyhogy ezzel sincs gond.