2.5 hós babám nem tud 5 percet se elleni magában?

2,5 éves lányom van, és ezerszer gondoltam, hogy rossz anya vagyok, de olyankor mindig rájövök, hogy csak azért mert olyanok az elvárásaim magammal szemben, amik alapvetően teljesíthetetlenek! :)

Lányom 3-4 hónapos koráig ordított, ha letettem, főleg ha hason volt. Én is azt hittem, hogy akkor majd lassan fog fejlődni, meg amúgy is mekkora béna vagyok.

Aztán 4 hó körül úgy döntött minden jó lesz, elkezdett forogni, 6 hónaposan kúszott, 8 hónaposan ült, mászott, állt, 10 hónaposan elindult. :)

Anyuka, próbálkozol, próbálkozol, és előbb-utóbb jó lesz. Csak nyugi, és ne magad okold mindenért!

Az jutott még eszembe, hogy te is azon akadsz ki, hogy te mit csinálsz rosszul, és magadban keresed a hibát, meg nem érted saját magad, pedig csak arról van szó, hogy a babádat kell kiismerned. Az ő igényeit kell most figyelembe venned, és neki nem az az igénye, hogy a gyermek kiskönyvben foglaltakat teljesítse időre, hanem hogy anyuci mellette legyen, támogassa, vegye fel, mert hát "uncsi hason feküdni, amikor még igazán nézelődni sem tudok úgy, és amúgy is aaaannnyaaa, veled akarok lenni, és szagolgatni a bőröd illatát".

Idővel mindent meg fog csinálni, ez nem verseny, és nem jó anya-rossz anya kérdés. Arra majd elég visszatérni 30 év úlva. :)

A fiam 2! éves kora óta van el egyedül, kb. fél órát. Játszik, főzőcskézik, pakolgat stb.

Annyira pici még, igényli, hogy a közeledben legyen. később majd te leszel a játszópajti.

És csak tökéletlen anyák léteznek, ettől tökéletes a világ.

Az én fiamnak az sem volt elég, ha mellette voltam, Őt konkrétan folyamatosan ölben kellett tartani, mégpedig függőlegesen, arccal kifelé, hogy lásson, és ebben a pózban rázogatni a fenekét! Kaptam én hideget-meleget, hogy miért tartom függőlegesen, mert egy pici babát nem szabad, meg a gerince stb-stb ... Soha nem maradt meg 5 percre sem, sem a kiságyban, sem játszószőnyegen, sem babahintában, sem babakocsiban, sehol! El lehet képzelni, hogy tudtam mellette bármit is csinálni ... Mint egy őrült, olyan voltam mindig. Ráadásul nappal 2-3x 20 perceket aludt már 2 hónaposan is, ami persze semmire sem elég. Éjjel pedig 3-4x szopott egészen 10 hónapos koráig. A lényeg, hogy én is sokat gondolkoztam, hogy hol rontottam el, de nem jöttem rá ... Ő egyszerűen ilyen baba. Ma már lassan 22 hónapos, talán 10-15 perceket elvan a játékaival, de nagyon kell szervezkednem és előrelátnom, hogy tudjam a dolgaimat csinálni.

Ja, és a hasonfektetés ... Az én fiam is utálta eleinte, nekem ne mondja senki, hogy attól jól fog fejlődni, hogy hason kinlódtatom az akarata ellenére. És érdekes, ugyanúgy megtanult forogni, mászni, ülni, stb. mint bármelyik másik baba.

Nyugi, nem Szentírás, amit a könyvek írnak, a babádra figyelj, majd Ő jelzi, hogyan tovább :-)

Teljesen normális ha egy ekkora baba szinte folyamatos szoros kontaktusra vágyik az anyukáával, semmit nem rontottál el, sőt, nagyon jól csinálod hogy ezt megadod neki:).

Hidd el, le fog kéretőzni ha eljön az ideje:). Hogy addig is könnyebb legyen, esetleg vess be hordozót, vedd magadra, hogy legyen szabad kezed, tud tevékenykedni... a hordozással ráadásul stimulálod az izomzatát, idegrendszerét, szóval a mozgásfejlődésében nemhogy hátráltatod, hanem támogatod:). A legfontosabb, hogy azt elhidd, hogy a babád tudja, hol jó neki:), amint megérik rá, le fog kéretőzni, hiszen ez az egyedfejlődés természetes velejárója:).