Babátokra rámordul a saját kutyátok. Mit tennétek?

Van egy 8 éves német juhász keverékem és egy 8 hónapos kislányom.

65 nm-es lakásunk van, sokat vagyunk a hálóban, gyerekszobában, ahova a kutya nem jöhet be, Ő a nappaliban, étkezőben van.

De néha, hogy szokják egymást, kiviszem a kicsit a kutyához és egy pléden játszik, a kutya, odamehet hozzá, nézegeti, puszit ad Neki, odaviszi hozzá a játékát és jól elvannak.

DE Ma a kutya a kicsim mellé feküdt és ott heverészett, a kislányom pedig meg akarta simogatni és nyúlt az oldalához. A kutya pedig rámordult, felpattant és odakapott. Nem zárt össze a száját és nem akarta bántani, tényleg "csak" rászólt, úgy, ahogy a kutyatársaira is szokott, mert nekik is így mondja, hogy hagyják békén nem akar játszani, csak azt nem értem, magától miért feküdt akkor mellé??

van tapasztalatotok? Szeretném, ha békében még sokáig velünk lehetne, és sokat is foglalkozom Vele, délelőtt magunkkal vissza a majd másfél órás sétákra, nyáron pedig órákig is a szabadban van, amikor a parkban sétálunk, ma is lent maradtam vele labdázni a hóban, hogy érezze, fontos nekem... Szófogadó is, mindent tud, őt többet is mint kellene, okos kutya, d ez elkeserít.. Ötletek???

Egyébként, lehet számít,épp fotóztam Őket és villant vaku is, mikor a kicsi nyúlt a kutya felé, de mindketten hozzászoktak a villanáshoz, nem emiatt volt. Persze a kutyát jól megszidtam, megrángattam a grabancát, és a pofijára kapott egy taslit, pedig nem vagyok az erőszak híve és a helyére küldtem, nem jöhetett onnan ki, míg nem hívtam...