Érvek mellette és ellene?

Velünk is valami hasonló történt.Mondjuk én egyedül alszok a gyerekkel egy szobában.Örültem nagyon,hogy másfél éves korára végre kezdte végigaludni az éjszakákat a saját ágyában.Ennek szilveszterkor vége szakadt,mert a petárdázástól,és a tűzijátékoktól annyira megijedt,hogy azóta sem hajlandó éjszaka a saját ágyában aludni.Azóta együtt alszunk ketten a nagy ágyban.Párom nem helyesli,de engem nem zavar.Én is szeretem,hogy ott van,néha félálomban odanyúl,hogy ott vagyok-e:)Az apák ezt nem érthetik:)

Az én kisfiam nagyon hasfájós volt, sokszor hajnalban örültem, hogy alszik, mindegy volt hogy velem vagy az ágyában, igaz, hogy nem sokszor fordult elő, hogy velünk aludt. azóta külön alszik, ha meg van fázva én is jobban szeretem, ha mellettem szuszog. azt tudom mondani neked, hogy tégy úgy, ahogy nektek jó! Tudom milyen jó összebújni a babával, ne törődj azzal, hogy mik a társadalmi elvárások. De ha szavaznom kéne, azt mondanám,jobb a különalvás. Ha nagyobb lesz össze-vissza forog mászik álmában is! Tapasztalat!

Nekünk még egy szobánk van egyelőre, így a "bőgni hagyom" kizárva. Saját ágyban aludt vagy 2 hónapig, aztán sokáig köztünk. Majd visszatértünk kb 6 hónaposan a "ki-ki a saját ágyába, és csak hajnalba tesszük át a nagyágyba, hisz apa úgyis megy dolgozni. A fogzásokat megérezzük, többet alszunk együtt. Nem igazán érdekelnek a mások rosszindulatú megjegyzései, nekünk így jó. Tudom, hogy lesz jobb is. Sok mindent el tudtam már érni manócimmal kapcsolatban, majd csiszolódunk még.

Kedves 3.! Ez egy kicsit durvára sikeredett: "ne csodálkozz". A papának is tudnia kellett, hogy ha jön a baba, akkor nem ő lesz a nr.1. Az enyém tudja, imád minket, és vár a sorára. Mint ahogy én is, amikor ő hazajön a melóból, és 2 perc múlva hempereg a gyerekkel.

Én 4 hónapos koráig külön szobába altattam bébiőr + légzésfigyelő. Aztán beteg lett és azt tanácsolta a gyerekorvos, hogy ha tudok aludjak vele, hogy ha befullad hamarabb tudok intézkedni. Előtte mivel külön emeleten van a hálószobánk így volt, hogy a lépcsőről is leestem mert fáradtan botorkáltam át, mert felkelt. Iszonyatosan megviselt az a 4 hónap. Első 2 hétetben igaz a szobájába vertem tábort a iságy mellett külön ágyon, de a kialvatlanság miatt szükségem volt a páromra is mert kezdtem nagyon egyedül és nagyon szerencsétlennek érezni magamat. Mikor megszületett a lányom imádtam a 4 napos kórházat. Olyan boldog voltam mint még sose! Aztán itthon a kimerültség... azt hiszem így utólag kijelenthetem, hogy belefutottam a szülés utáni depresszióba, pedig nem is a szülés után jött elő, hanem a sok átvirrasztott éjszakától. Aztán mikor együtt aludtunk VÉGIG ALUDTA AZ ÉJSZAKÁT! meg is ilyedtem, hogy kap-e levegőt, de minden rendben volt. MOst 16 hónapos és azóta velünk alszik. Utána kb 2 hétbe telt mire teljesen úgy éreztem, hogy kipihentem azt a 4 hónapot. El sem tudom képzelni milyen lesz nélküle aludni, ha majd nem akar már, de biztos szomorú leszek. Imádom ahogyan odabújik és néha fel-fel ébred akkor még szorosabban hozzám kucorodik és már alszik is tovább. Így történt hogy kb 5 hónapos korára mintha kicseréltek volna. Teljesen másképp teltek a napjaink, én elkezdtem újra visszatalálni magamhoz és egyre több közös programot szerveztünk. Bevallom mikor élni se volt kedvem egyszerűen már olyanok jártak a fejemben, hogy én megbántam ezt az eglsz gyerekvállalást meg hasonló... rémisztő és szégyellem magamat miatta. De amint sikerült ez az együtt alvásos dologgal végig aludni az éjszakát mára már sajnálom, hogy nem ezzel kezdtem! Úgy érzem, hogy elvesztettem az első néhány hónapot és talán e miatt is vágyok újra babázni és tervezgetjük a kistesót. Egy percig sem fogom hagyni sírni ahogyan azt a védőnő ajánlotta. Igazából rájöttem, hogy minél többet foglalkozok a lányommal, ha sír minél jobban magamhoz ölelem és megnevettetem annál kevesebb a probléma. Most a gyerekszoba a ,,játszós szoba" tele játékokkal. Szerencsére hatalmas a mi hálónk így ebből probléma nincs Az ágyunkat azóta 2mx2,1m-es fekvőfelületűre cseréltettük és ugyan van mellette egy kiságy aminek 2 rácsa ki van szedve, hogy bebújhasson csak jétékra használja... Nem bántam meg és azt hiszem inkább ez mint a kikészülés. És nem is értem mi abban az elítélendő, hogy együtt alszol a babáddal mikor eleve régen ez volt a természetes! Néhány éve lett ez csak ,,tilos". Pedig olyan gyönyörű pillanatokkal teli...olyan közelséget ad... El se bírom képzelni, hogy ne így legyen.