Hogyan tudassuk 15 hónapos kisfiammal, hogy testvére lesz? Milyen mesekönyvek vannak erre a célra?

nekünk 17 hónap lett köztük, mi is az Anna-Peti:Kistestvér érkezik-et, meg a Sehány éves kislányt forgattuk sokat akkoriban. Ez utóbbi szép és egyszerűen kedves kis könyv, ajánlom jó szívvel.

Ilyen korban amúgy őket még leginkább az foglalkoztatja, hogy az ő kis mindennapi világuk hogyan változik majd meg. Épp ezért én rajzoltam egy egyszerű kis "képregényt" hogy mi fog vele történni amikor majd én kh-ba megyek: jön a mama, vele fürdik stb (a nap sarkalatos pontjai), eljön látogatni a kh-ba de én még nem jövök haza pár napig, végül hazahozzuk a tesót és a kicsit is megfürdetjük este aztán őt is stb.

milliószor el kellett olvasni és meg kellett beszélni, hogy mamával vacsizik, játszik mittomén de én végül úgyis hazajövök. Rögzítette a forgatókönyvet :) megnyugvást talált benne és végül nagyon szuperül telt neki nélkülem az idő pedig nagyon anyás volt és előtte egy napot sem voltunk távol egymástól, kicsit talán ez a "képregény" is segített neki ezt így megélni.

én nem kérdeztem meg, hogy örülne-e egy tesónak, emrt mi van, ha nemet mond, vagy csak fiút/lányt akar és akkor csalódott lesz. Én megmondom őszintén, a nehézségekről beszéltem neki többet, hogy síni fog, éjjel is, meg sokszor eszik, amikor altatom a kicsit nem rohangálhat/kiabálhat stb. mindig csak pár mondatot váltottunk és általában olyan tevékenységek közben amiről amúgy beszélni akartam, tehát irányított volt a részemről, de számára nem erőltetett, hogy na már megint a tesóról van szó - remélem értitek. Meg szövegeltem neki sokat arra apellálva, hogy ő milyen önálló ügyes nagy gyerek, mindig dicsértem és el is vártam tőle az önállósodást, mert reméltem, hogy ha majd odakerülünk és élesben megy a dolog, akkor majd ennek a szerepnek akar megfelelni és nem vedlik vissza csecsemővé csak hogy ővele törődjek. (Szerencsére a gondoskodó nagytesó szerep bejött neki mindenbe be is vonta amihez csak egy hajszálnyi hajlandóságot/kedvet is mutatott).

egyébként a tesóvárás alatt voltak időszakok, amikor egyáltalán nem érdekelte az egész, később amikor már egyre nagyobb lett a pocim és kézzelfoghatóvá vált a tesóka, egyre többet kérdezett. Ám néha kifejezetten hárította a témát, innen lehetett tudni, hogy mennyire őrlődik, hogy akkor is foglalkoztatja a dolog ha nem beszél róla. Mostmár 4,5 és 3 évesek, nemrégiben az öcskös azt mondta, neki kell egy bébitesó, erre a nővére a nagytestvérek minden bölcsességével és komolyságával kioktatta, hogy "nem lenne az olyan jó mint hiszed, ketten még épp elférünk anya ölében...