Két gyermekes, több éve otthon lévö kedeves Anyukák, nem érzitek (néha) "haszontalannak" magatokat? Meg lehet unni a babázást?

Most is itt ülök a gép előtt és sajnálom magam. De van ilyen. Amúgy a tél erre rásegít. Tavasz közeledtével egyre több jobb nap lesz.

Ha történne veled más is, amiről beszélhetsz más anyukáknak napközben, akkor alakulnál egy kicsit. Menj el valahová, plázázni és rácsodálkozni egy új boltra, moziba a pároddal, piacra vásárolni, árakat felmérni egyedül.

Kell, hogy ne csak babás dolgok történjenek veled. Nekem komolyan a szókincsem is megcsappant és tök béna érzés egy idő után egy felnőttel beszélgetni, akinek nincs gyereke.

Igen meg lehet unni. Bár haszontalannak nem érzem magam mert én hiszek benne hogy most fektetem le az alapokat (hogy később ne verjem a fejem a falba hogy bárcsak foglalkoztam volna velük kiskorukban,. bárcsak meghallgattam volna őket, bárcsak minden téren kielégítettem volna az igényeiket gondolok itt az érzelmi teljes odafordulásra akárhányan is vannak, ami a későbbi bizalom alapja).

Reggel hajnalban kelek, aztán öltöztetek, etetek, főzök bevásárolok foglalkozom velük aktívan odaülve játszani, altatok, mesélek, végzem a saját dolgom majd délután 3 tól ugyanúgy őket foglalkoztatom estig...ez MINDEN munkánál kimerítőbb szerintem. Nincs szünet és nincs szabadnap.

Haszontalannak ezért egyáltalán nem tudom érezni, unatkozni se sok időm van nem is jó szó hogy "megunni" lehet mert nem megunni, inkább belefáradni vagy belefásulni lehet.