Nektek is minden úgy van, ahogy a férjetek akarja?

változtatni úgy tudsz, hogy a sarkadra állsz.

Nem nem úgy van, közös megegyezés,ha nagyon ragaszkodik igyekszem meggyőzni észérvekkel,vagy nekem is tetszik amit ajánl.

Nalunk a kisebb dolgokban en dontok, DE hozzateszem, MINDIG kikerem a velemenyet mindenrol es ha o maskepp lat vmit akkor atbeszeljuk. Gyerek temaba nem szol bele. gondolok itt a rucik, babakocsi, kisagy stb vasarlasra. Nev pedig alap h mind a kettonknek tetszenie kellett meg akkor is ha nehez volt valasztani. A lany nevben meg most sem egyezunk (fiunk lett szerencsere:)). Ja es mi az o hazaban eltunk 3 evig (babuci elott) es SEMMIT nem jegyzett meg, vasaroltam oda sokmindent, en valasztottam ki a festeshez a szineket, agyat a haloba stb. Ha vmeik szin nem tetszett neki csak annyit szolt h nem valasztanek masikat? De ez 6 helysegbol 1-nel volt. Mikor osszejottunk, neki mar megvolt a haza 5 eve. 4 eve kulfoldon elunk, osszehazasodtunk, kozos hazunk van es 1 kisfiunk:) de en ilyen pasihoz nem mentem vna hozza mint a te parod.

Én csak a név választást hagytam rá :) Igaz a név tökéletesen illik a fiúnkra, csak apa azzal nem számolt, hogy szegény gyerek pár nap eltéréssel ünnepelheti a névnapját a születésnapjával :) A többi gyerekkel kapcsolatos dolog, közösen történik, hisz két szülője van.

Mindenben közösen döntünk, megbeszéljük a dolgokat. Ha úgy látja, valamit én tudok jobban, elfogadja, és én is, ha úgy látom, neki van igaza. A fiunk nevét együtt választottuk ki, mindketten mondtunk fiú neveket, amik tetszettek, és nehezen megtaláltuk, amit mindketten imádunk:) A lakás úgymond az enyém, mert az én családomé, de ezt nem szoktam hangoztatni, elvégre együtt élünk benne, a számlákra a pénzt a férjem keresi meg. Együtt rendeztük át a babának, anyukám segített.