Veletek történt valaha ilyen? Mikor múlik el?

Nem kell rosszul érezned magad ez azért elég sok JÓ anyával megesik:)

Hát az,hogy őt átöleled nincs vele gond,tudat alatt félsz még mindig,eléggé megviselhetett ez az eset,de előbb utóbb elfogod felejteni és akkor újra tudtok rendesen aludni:)

Nekem volt.Úgy 3 hós lehetett a babám.Már akkor eléggé ki voltam az éjszakai szopizástól meg minden kis rezdülésére odarohantam a kiságyhoz.

Néztem a tv- délután és a kislányom ott volt mellettem.Egyik pillanatról a másikra elaludtam.Egy nagy koppanásra ébredtem aztán keserves sírás.Leesett a kislányom a franciaágyról.Parkettán koppant a kis buksija.Nagyon megijedtem.Én is vele sírtam de hál istennek nem lett semmi baja!

Utána nem feküdtem mellé nehogy elaludjak.:)

A miénk velünk alszik, nagyon-nagyon jó érzés mindhármunknak, sosem volt probléma.(nem értem a szabadkozást, hogy soha nem alszik veletek)

Viszont egyszer a nappaliban a kanapén ő fordult egyet lendületesen és én épp máshova néztem, és lepottyant. Azonnal elrohantam vele gyalog az orvoshoz, az átnézte tetőtől talpig, a kicsi meg már nagyban vigyorgott. Nem vagy rossz anya, emberek vagyunk, és néha a legjobb helyen is előfordulnak balesetek.

Nálunk szinte ugyanúgy történt az ágyról leesés, mint nálatok, azzal a különbséggel, hogy a reggeli rituálé nálunk az, hogy ébred a bébi, kiveszem, megetetem, és akkor már ott hagyom kettőnk között, hadd ficánkoljon.

Ilyenkor odabújik apához, aztán visszakúszik hozzám, és odabújik, aztán vissza apához... és így tovább.

Fürdik a szeretetben.

Egyik reggel apa hajnalban elment itthonról, én ugyanúgy odavettem, és nem értem hogyan, de behunytam még a szemem, mert kába voltam.

Egyszer csak puffanás, nagy ordítás...

A bébi ugyanúgy elindult apához, de nem volt ott, hát ment tovább, hogy megkeresse...

Azóta nagyon rossz érzésem van, ha ott van közöttünk, és SOHA nem veszem már oda, ha kis esélye is van annak, hogy bealszom.

És persze furdal a lelkem, pedig az eset után 10 perccel már hangosan kacarászott a pici...