fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Ki hogyan szokta meg így az...

Ki hogyan szokta meg így az életet?

Figyelt kérdés

Ti hogy tudjátok feldolgozni, elviselni, megszokni ezt az új életet a babával? Azt, hogy néha órákig alszik, és olyankor lábujjhegyen kell mászkálni, vagy máskor még egy reggelit, vagy ebédet sem tudsz egyszerre megenni. Hogy nincs olyan, hogy "csak leugrom a boltba", mert a babát is vinni kel és az plusz egy félóra készülődés.

Tudom, ez édes teher, de mégis...nem könnyű átállni rá, hogy a legalapvetőbb háztartási tevékenységek mindennapi elvégzése is komoly kihívás.


2009. szept. 15. 08:30
 1/8 anonim ***** válasza:

Nekem sima ügy volt, minden gond nélkül.

Házimunkákat tudok végezni a babám mellett is, sőt inkább akkor csinálom, ha ébren van, mert akkor tutira lehet zörögni. Ha alszik, inkább netezek, vagy olvasok. A "csak leugrom a boltba"-hoz nem készülődök fél órát, berakom a babakocsiba, és mehetünk. Mondjuk nekünk minden itt van a szánkban: piac, közért, dm, stb... A lakást kitakarítani tokkal-vonóval szuttyogással együtt is max 1 óra.

Én nagyon jól érzem magamat itthon a babámmal, 9 és fél hónapos. Nem hiányzik sem a munkám, sem semmi, pedig azelőtt állandóan mentem valahova, mindig buliztam, jöttem-mentem. Ehhez hozzájárul még a babám szupernyugodt természete, soha "nem hoz ki a sodromból", nem sír, nem szenved, csak mosolyog mosolyog játszik, és nagyon kiszámítható minden téren, órát lehet állítani hozzá, pontosan tudom mindig, hogy mikor lesz éhes, mikor lesz álmos.

2009. szept. 15. 08:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
100%
szia.Azelső babámnál bizony nehezen álltam át.Nagyon boldog voltam,de hazudik aki azt mondja,hogy tudja mire válalkozik amikor gyereket szül.Nagyon pörgős voltam a baba elött,és nagyon megviselt,hogy nem akkor fürdök amikor akarok,nem aludhatok amikor akarok stb.Bizony idő kelett még ezt fel tudtam dolgozni.Sok mindent nem csináltam jol.Most a 2 babámmal.már sokkal éretebb vagyok.Már nem idegesít ha még nem ettem aznap,vagy nemtudok elmenni valahová.viszont azt is tudom,hogy hgy kell ugy élnem egy babával az életemet,hogy az ne okozzon olyan nagy változást,hogy attól,hogy babám van még ugyanugy mehetek akárhová,az élet nem ált meg csak kicsit átalakultak az értékrendek.Ezt megtanulva még sosem voltam ennyire kiegyensúlyozott mint most.élvezem a babzás minden percét,és semmit sem élek meg negatívumnként,de ehez jó pár évnek el kelett múlnia és agyereknek fel kelett nőnije.
2009. szept. 15. 08:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
Meglepően könnyen. 36 éves vagyok és az első gyermekemmel vagyok itthon, aki most 2 hónapos. Eddig a férjemmel éltünk kettesben, nagy nyugalomban. Mindig azt csináltuk, ami éppen eszünkbe jutott és jólesett. Azt gondoltam, hogy aki ebben a korban szüli az elsőt, az nehezebben áll át az előző életviteléről a gyerekneveléssel fűszerezett életre. De szerencsére nagyon jól viseltük a változást. Bár az én babám nagyon jó gyerek. Lehet, hogy ezért volt egyszerűbb.
2009. szept. 15. 08:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
Hát én magamba nézve nem vagyok superwoman:) túl vaskalaposan vettem mindent míg kisebb volt a fiam, tényleg készülődés előzte meg a boltbamenést, főleg a nagybevásárlást, amihez a párom segítsége is kellett, mert ilyenkor egy kocsi csurig van... Neki meg két napig könyörögni kellett, hogy méltóztasson erre is ráérni. Régen az ilyen apró dolgok nem zavartak, most rettentően idegesít, pont azért, mert térben bizony korlátozva érzem magam néha most is, nem megyek oda ahova épp kedvem szottyan. Többet takarítok, mert itthon vagyok, korábban egész nap dolgoztam, na ez nem hiányzik, jobb itthon a kicsivel. Hullámzik a kedvem, néha minden ok, de sokszor feszült vagyok. A párommal ezt nem éreztetem, örülök, ha itthon van és a fiával játszik, de pl a szüleimhez sok türelmem már nincs. De igyekszem....:)
2009. szept. 15. 10:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
Ami azt illeti én teljes mértékben megértelek. Én még most sem tudtam megszokni a dolgot, pedig próbálok mindíg pozitívan gondolkozni. Szerintem ez attól is függ, hogy meddig éltél a pároddal kettesben, illetve mennyire vagy laza. Én tíz évig éltem a férjemmel kettecskén, mire úgy döntöttünk hogy jöhet a trónörökös. Most viszont tudom, hogy sosem lesz már olyan az életünk mint régen, mégis nehéz elfogadnom ezt a tényt. Szerintem kell egy bő év, mire az ember nem csak megérti, de el is tudja fogadni. :))) Sok sikert!
2009. szept. 15. 12:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
Bocsi, az utolsó vagyok, lemaradt azt, hogy fél éves most a fiúnk, tehát még legalább fél év van hátra... :))
2009. szept. 15. 12:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 A kérdező kommentje:

Igen, tudom, hogy ez nagyban függ a baba természetétől, ki hogy élt annak előtte. Nekem sajnos egy elég szeszélyes, nyűgös, kiszámíthatatlan babám van. Nálunk egy séta vagy boltba menés, kész rémálom, mert ugye előtte megetetem, aztán tisztába rakás, öltözés, de addigra megint lesz valami nyűgje, és akkor még magam nem szedtem össze. Ráadásul segítség szinte semmi. Ahhoz hogy tejem legyen ennem kéne rendszeresen, de ezt egy hisztis, sírós, nyűgös baba mellett nem könnyű.

Sokszor bűntudatom is van, amiért nem tudom minden pillanatban úgy élvezni a babázást, ahogyan azt kéne.

2009. szept. 15. 17:53
 8/8 anonim ***** válasza:

Nagyon megértelek, nekem is nehéz volt. Ettől függetlenül imádom a fiamat és megérte. A nap megszervezése volt a legnehezebb. És el kellett fogadnom, hogy bizony már nem vagyok olyan "szabad" mint előtte. Én is 9 éve vagyok együtt a férjemmel és elég pörgős életet éltünk a baba előtt. De mi legalább be merjük vallani, hogy igen, vannak nehézségeink és nem szégyellünk segítséget kérni ha kell. Ámbár nem hiszem, hogy ezen az oldalon fogok legközelebb segítséget kérni, mert nagyon sokszor olvastam válaszait néhány "tökéletes anyukának" hogy idézem "tudtad mit vállaltál nem?" És ezeket általában olyan anyukáknak írják akik nehézségekkel küzdenek és itt segítséget kérnek.

Bocs, hogy a végére ezt ideírtam és ezzel offoltam, csak annyira a bögyömben volt ez, hogy ki kellett írnom.

2009. szept. 15. 18:07
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Babák kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!