Nagyobb gyerekek anyukái! Mikor nehezebb a babával, pár hónaposan, vagy 8-9 hónaposan, vagy 1-2 évesen?

Én még az 1-2 évesről nem tudok nyilatkozni, 7 hónapos a babám, de lényegesen nehezebb mint pár hónaposan. Szinte semmire nincs időm... Pedig nekem még sírós is volt az elején.

Most kevesebbet is alszik, és többet igényli a társaságom, mindig jönne utánam...

Egyértelműen 1-2 évesen.

7-8 hónapos korig volt "könnyű" , aztán a mászással nehezedett, de amint jön a járás, a hiszti és társai , akkor jön a neheze. ILyenkor már nincs olyan hogy "külön", csak "együtt": együtt a fürdőben, együtt a konyhában, együtt a vécén is.

3 hós babám mellett még olvasni is volt időm, 1-másfél éves mellett a hajamat sincs szinte időm megmosni.

Mégis sokkal boldogabbnak érzem magam most :D

Szerintem nincs okod félni.

Minden kornak megvan a szépsége, könnyedsége, és nehézsége, fájdalma, bánata, öröme.

Lányom is jó baba volt, igaz megvolt a pár hét hasfájás, de más semmi. A fogzás nem viselte meg, nem anyás, ne hisztis, édes, okos nagylány, már 16 hós.

Én mindig vártam, hogy nagyobb legyen, vártam, hogy hason tartsa magát, hogy felüljön, hogy álljon, hogy elinduljon, most várom, hogy beszéljen:)

Szerintem most igen könnyű vele, nem báno, hogy már ekkor és "önálló":.)De vanaki depis lesz hogy ár egyedül eszik a baba, és nem kell etetni..én nem ez a fajta vagyok

Szerintem se aggódj előre :) Mikor ott lesz a helyzet akkor lehet hogy azt mondod majd hogy hú hát ez nem is olyan rémes mint gondoltam :)

Nekem a fiam 2 hós koráig egy non-stop üvöltés volt szegénykém a hasfájás miatt, na én akkor nem tudtam még szinte hajat mosni se elmenni...

Aztán nekem a legszebb legcsodásabb időszak eddig a 3 hós korától 14-15 hós koráig volt.

Már nem volt olyan érzékeny az idegrendszere, de már mindenre figyelt, vigyorgott, normálisan aludt, aztán kúszott, mászott, üldögélt, és nem kellett annyira nagyon félnem, hogy baja esik, mert még lehetett akadálymentesíteni a lakást.

Most 2 éves, egy két hónapja az akaratát próbálgatja, sokszor látszólag ok nélkül sír, hisztizik, dacoskodik,közben persze meghódítja az egész világot, mindenhova felmászik-leesik, száguldozik a motorral (szintén jó nagy esésekkel tarkítva) és közben ha véletlen vmit megtiltunk neki, ránk haragszik :( Na ez nagyon rossz érzés.

Szóval nekünk most épp nehezebb korszakunk van, mert érvekkel nem lehet még rá hatni és mivel nem beszél egy szót sem sokszor nem is értjük mit szeretne.

Úgyhogy én azt mondom ez a legnehezebb talán a 3 korszak közül.

Gyereke válogatja. Ha olyan a babád, mint a kisfiam, akkor abszolút semmi gondod nem lesz egyik életkorban sem. A kisfiam egy éves elmúlt: ugyanolyan, mint "kicsinek" volt. Soha nem sír, soha nem fájt a hasa, nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós, nem hisztis, nem akaratos, pár hónapos koráig egyszer kelt fel éjszaka enni, azóta meg átalussza az éjszakát. Napközben nagyon szépen eljátszik a szobájában, ha éppen nem érek rá.

A fogai kibújását onnan vettem észre, hogy a kanál kocogott evés közben a szájában, tehát ezzel sem volt gond.

Én is minden életkorban féltem attól, hogy változni fog, de erre már nem is gondolok. Gyönyörűen fejlődik, értelmes, ügyes, okos, mindenkivel elsőre megtalálja a közös hangot. Imád fürdeni, "elájul", ha az apukája hazaér, és ő kezd el vele foglalkozni. Nagyon szereti nézni, amit csinálok, utánozni is próbálja, tehát nincs egy szál gond se vele, életkorának megfelelő fejlettségi szinten van.

Egyszerűen ilyen, nagyon jó a természete (apukája személyiségét örökölte).

Neked is azt kívánom, hogy ne változzon a babád! (De ha mégis, akkor is a legfontosabb lesz az életedben, és ha később akadnak is gondok, egy anya minden helyzetben képes erősnek maradni a gyereke érdekében!)