Mikortól játszott el magában is a babátok?

Volt időszaka, amikor folyamatosan a fenekemben volt, de neki(k) elég volt az, ha velem egy légtérben lehettek,nem kellett kifejezetten velük foglalkozni.

Pici baba korukban persze volt, hogy este már nyűgösek voltak fürdés előtt, akkor cipeltem is őket, mert nem hagytam őket sírni.

Nekem nem hisztiztek, a fiam míg főztem, kipakolta a fél konyhaszekrényt, a lányom meg azt figyeli, mit csinál a fiam:)

Délelőtt egy nagyot sétálunk, ebéd, utána alvás, délután meg muszáj elfoglalniuk magukat, amíg főzök vagy mosok, vagy takarítok.

Kitartás!

Mennyi idős a babád?

Hát ez nagyon változó. A nagyobbik gyerekem kb. 2 éves lehetett, amikor végre képes volt önállóan is elfoglalni magát, a kicsi meg szerintem születése óta nem igényli a folyamatos foglalkoztatást. Most 15 hónapos, persze vannak olyan napjai, amikor állandóan a nyomomban van, de alapvetően nagyon nyugis.

Ez szerintem egyrészt temperamentumfüggő is, másrészt meg sok múlik a nevelésen is, nem véletlen, hogy általában az első gyerekeknél szokott felmerülni ez a probléma, legalábbis én a környezetemben úgy látom, hogy a többedik gyerekek hamarabb kényszerülnek arra, hogy egyedül is feltalálják magukat.

Az én babám 7 hónapos, kúszik, mászik, üldögél, feláll és térdepel támaszkodva, szóval elég sok mindent csinál már, de ha egyedül hagyom, ordít, mint a veszedelem, pedig amerikai konyhás nappalink van és lát végig, hiába beszélek, énekelek neki, az esetek 95%-ában ordít. Aztán van, hogy útközben talál valami felfedezni valót és van pár perc nyugi, de tényleg nagyon nehéz és persze tudom, hogy én rontottam el, de nem tudom túl sokáig hallgatni, ha sír....

Remélem fog ez változni...és jó irányba... :)