Tényleg ilyen sok anyuka ellenzi hogy a gyerekének nasit adjon?

Az édesség és desszertfogyasztás hozzátartozik az étkezési kultúránkhoz, de ésszel kell csinálni.

Én sem vagyok ellene, de vannak szabályok. Főétkezés előtt, helyett soha nincs édesség. Kapott már a fiam tejszeletet, túrórudit, dörmit, de nem minden nap és nem korlátlanul. (Tudtad, hogy a tapsolós tejszeletben annyi kalória van, mint egy tejszínes csokitorta szeletben? Akkor már inkább a torta. Az nagyobb és finomabb. :D)

Pudingot, tejbegrízt, tejberizst inkább én főzök neki, mint a bolti cuccok. A bolti krémtúrót meg sem eszi, szerintem annyira édes neki, hogy nem ízlik. Szokott sütit enni, egy-egy islert szoktam venni neki, de jobban szereti a nagyi házi sütijét.

Ha kiegyensúlyozott a kicsi táplálkozása és nem az édesség, illetve a nasik teszik ki az étkezése nagy része, akkor nem káros és nem lesz belőle később sem gond.

A kisfiam 3 éves, kifejezetten nem édesszájú.

Hogy ez mennyiben genetika (apja sem annyira) vagy mennyiben a korai nevelés, étkezési szokások, hatása, azt nem tudom megmondani.

Viszont én sem vagyok híve ezeknek a bolti cukros édességeknek.

Kb. 1,5-2 éves koráig azt sem tudta, mi az a túrórudi- ettől még nem vagyok egy bio-szuepranyuka. Egyszerűen kapta a bio babajoghurtot, a natúr joghurtot, amibe én tettem turmixolt jó édes sárgabarackot vagy málnát stb.

Az édesség, desszert tehát ugyanúgy megvolt, csak egy picit figyeltem arra, hogy mit is teszek az asztalra.

Volt természetesen méz és lekvár is, de pl ez utóbbit a húgom főzte bio alapanyagokból, adalékanyagoktól mentesen.

Nálunk máig többet ér egy szem lédús barack, szilva vagy körte, mint egy túrórudi.

Ezzel együtt én nem szólok le senkit: mindenki azt ad a gyermekeinek, amit szeretne.

Ha játszótérre megyünk, mindig van nálunk nasi, de nem agyonsózott, zsíros chips-ek, hanem pl a DM-ben veszek egy nagy zacskó sószegény biolölest vagy tönkölybúzás pufiszerű valamit és az nagy kedvenc. Ízre,kinézetre ugyanolyan tk. mint más nassolnivalók, árban is valószínűleg hasonló, de talán mégis egy fokkal egészségesebb, több benne a rost.

A Dörmi kismackós piskótát pl. mi is szoktunk venni, kiránduláskor, táskában jól jön. Nem gyakran, 1,5-2 hetente biztosan előkerül, de én azért ezt nem venném egy kalap alá a nyalókával pl. :)

Nekem pl. attól áll fel a szőr a hátamon, amikor totyogó piciket látok, akiknek be van tömve a szája nyalókával vagy rágóval- ezt semmiképpen nem adnám a gyermekemnek. 3 éves, de még sosem evett ilyet.

Csak egy kis odafigyelés az egész.

Esetleg egy kifli, gyümölcs, marék édes koktélparadicsom mindig bejön nálunk.

Emiatt ránk szoktak úgy nézni, mint az ufókra :)

Nem tartom jónmak 3 év alatti gyerekeknél sem az agyoncukrozott, alacsony gyümölcstartalmú üdítők napi szintű fogyasztást, sem a szénsavas dolgokat, sem a chips-eket.

Ilyen nagy melegben is sokat látom, hogy piciknek megy az ictea, kóla, neonszínű valami üdítő- mi inkább vizet iszunk (olcsóbb, gyorsabb, jobb) vagy 100% gyümölcslevet nagoyn-nagyon felhígítok tiszta vízzelm esetleg mi magunk csinálunk egy kis narancsból, miegymásból.

Pedig a fővárosban élünk, nincs kertünk, amiben megtermelnénk az egészséges hozzávalókat- mégis meg tudjuk oldani, hogy lehetőség szerint elkerüljük a nagyon durván egészségtelen dolgokat.

Ezek (sajnos vagy nem) úgyis megtalálják őket később- én csak annyit tettem, hogy az elején igyekeztem elkerülni ezeket és kialakítani az egészségesebb ízek és ételek iránti szeretetet.

Szép napot mindenkinek.

Szerintem ebben is meg kell találni az arany középutat. Én is adok a gyerekemnek nasit, olyan heti 3-4x. De csak ha rendesen evett előtte. Mondjuk most főleg a gyümölcs a nasi, szerencsére nagyon szereti a lányom, így ha úgy nézzük, minden nap kap.

De amikor nem volt hajlandó rendesen enni, akkor bizony nem adtam neki. És nem nagyon érdekelt, hogy emiatt ő volt a "szegény gyerek" én meg a szaranya.

Nem tudom, szerintem a gyerekek fejlődéséhez elengedhetetlen a cukor. Nyilván nem főétkezés helyett, de azért napi egy incifinci csoki vagy valami édes nyalánkság nem árt, sőt! Én emlékszem, hogy amikor kicsi voltam minden nap kaptam valamit, pl sűrített tejből falhattam egy kicsit, ehettem túrórudit, kaptam kindertojást, meg volt egy finomság a Ferinek nem, na azt imádtam, kár, h már nem lehet kapni. Reggelire kakaó volt kekszel, suli után, ha megebédeltem, mindig volt valami édesség, joghurt, krémtúró. És nem haltam bele, egy darab rossz fogam sincs, nem vagyok kövér és nem eszem tiramisut ebédre vagy vacsorára. A szüleim ráadásul orvosok, ők tudatosan megszabták, h mikor ehetek édességet. Reggelire azért, h energilökettel induljak a napnak (tízóraira már sima sajtos párizsis kenyér volt), ebéd után azért, h tudjak rendesen koncentrálni a házira. Persze, egy 7-9-10 hónapos, 2-3-5 évesnek még nem ezért kell, de kell a szervezetüknek a cukor, mint egyszerű szénhidrát, ami gyorsan felemeli a vércukorszintet. Egyszerűen kell az agyuknak az energialöket, amit összetett szénhidrátokból pl nem kapnának meg. A rossz fogak meg hát, igen. Meg kell tanítani a gyereket fogat mosni rendesen. Vagy ha ez nem megy, akkor tényleg inkább nem adni édességet.

Lehet pontozni, én a 8 hónapos babámnak napi szinten adok babakekszet, mint desszert, mert babáknak van kitalálva, és nagyon szereti, most mirt fosszam meg ettől, ha kicsiként én ehettem édességet?

Az a baj manapság, hogy túlzottan az élvezeteknek élünk, fontosabb az íz, meg a gyorsaság/kényelmesség, mint a tápanyagtartalom, meg hogy mire is lenne szüksége a szervezetnek. Mondom ezt olyan anyukaként, aki gyerekkorában ehetett mindent, cukros üdítőket ivott, aztán inzulinrezisztens lett...

Kedves Kérdező, nagyon naiv vagy-nem sértésnek szánom. Nem lehet olyan rossz, meg azért lehet kapni...a világ pedig szép és jó.

Ezek a termékek elég szép profitot hoznak a gyártóknak. Egy kis árukapcsolással, reklámokkal sok mindent el lehet adni, és már kis korban ki kell alakítani a márkahűséget-nem pont a csecsemőkre gondolok. A gyerekek amúgy is az édes ízt szeretik (ösztönösen, mert energiaforrásra utal), nem hiába édesebbek a nekik szánt termékek.

Mi vagyunk azok, akik megalapozzuk/befolyásoljuk egy életre a gyermekünk ízlését, étkezési szokásait, ezért nagy a felelősségünk. Persze, tud az ember felnőttkorban változni, de a tudattalan mélyén ott vannak ezek a beidegződések és észrevétlenül irányítanak minket.

Igen, lehet, hogy semmi baja nem lesz a gyereknek, ha időnként megeszik 1-1-et az általad említettekből. De lehet, hogy lesz, csak 20 év múlva, ki tudja. Gondolkozhatunk úgy is, hogy amit nem ismer, az nem hiányzik, így könnyebb a "helyes" úton tartani. Én mindig megkapom a rokonságtól, hogy nem tudom majd kikerülni, meg nem tilthatom örökké, meg szükséges a cukor (a hozzáadott nem az, sőt, van a gyümölcsben elég)-de akkor egyen vackot mindig? Na, nem, amíg tudok, kitartok, talán sikerül egészségesebb alapokat lefektetnem a fiamnál.

Lehet ám kapni egészségesebb nasikat is, mint már páran említették: kölesgolyót, rizspufit-ízesítettet is-és ott vannak a nyers gyümik.

Az emberiség évezredekig eléldegélt természetes táplálékon, ételen, a mai emberek viszont egyre vacakabbul vannak. Jó pár táplálkozással kapcsolatos könyvet elolvastam és ezek után, a megismertek tükrében nem vagyok képes ugyanúgy tekinteni a dolgokra, mint azelőtt. Van olyan ismerősöm, aki inkább nem akar tudni ilyesmikről, de ettől a problémák nem szűnnek meg, ez struccpolitika.

Bárkinek, akit érdekel, szívesen ajánlanám a figyelmébe pl. a Cukorblues, A leves hazudik, A nyers étel csodája, az Enzimtáplálkozás című könyveket.

Egyébként a saját anyám nem ért engem, hogy mi történt velem...csak kicsit utánanéztem a dolgoknak, ennyi. :)