Már többször láttam olyan választ, hogy anyukák leszoktatták 1-3 hónapos babájukat az éjjeli szopizásról. Ilyen tényleg van?

Egyetlen válaszoló szokta ezt hirdetni magáról, egy 63 százalékos, de neki állítólag már felnőttek a gyerekei, tehát ez legkésőbb a 70-80-as években lehetett, akkor meg ez volt a divat.

Azért írtam, hogy állítólag, mert írta már azt is, hogy 12 éves a legnagyobb gyereke, sőt azt is, hogy orvostanhallgató, de rendszerint a felnőtt gyerekes verziónál marad.

Utolsó vagyok.

Az említett válaszoló úgy csinálta (ahogyan egyébként abban az időben mindenki, aki követte a trendet), hogy adott nekik egy kis teát, aztán hagyta őket sírni a szobájukban egyedül. Inkább nem minősítem az olyat, aki hagy éhezni egy pici babát, mert ő aludni óhajt.

Régen azért csinálták így, mert még volt agyuk a szülőknek. Tisztában voltak vele, hogy a pici gyomrának ugyanúgy szüksége van a pihenésre, mint a felnőttének.

Ha utánajársz, nem is volt minden kisbaba hasfájós mint most!!!!

A szülők a csecsemőket kb éjfélkor majd 6-kor szoptatták, közben ha felsírt teát, vagy vizet itattak velük. Később a 2 etetés közti időt tolták ki. Az anyáknak még volt anyai ösztönük, nem könyvekből meg lexikonokból nevelték a babákat.

Ma mindenhol csak azt hallod, csak úgy lehetsz jó anya, ha a gyerek rabszolgájává válsz gyakorlatilag. ha kell tedd 20 percenként cicire, ne aludjon az egész család csak 1-1 órát, és 5 évesen is aludjon köztetek a baba.

Ezenkívül egész nap egy hordozókendőben legyen rajtad! Aztán csodálkozhatsz, hogy nem mehetsz el hajatmosni, mert üvölt a gyerek, nem lehet óvodába szoktatni sem. nem alussza át az éjszakát 6 évesen sem. Tönkremész idegileg, de nem látod be mert szereted a gyermekedet, a férjedre nincs időd, és ki is zárjátok a meghitt baba-mama kapcsolatból. Majd a legtöbb szülő elválik.

És akkor levizsgáztál anyaságból, csonka családban nő fel.

Régen egyszerűen csak hagyatkoztak a nők az ösztöneikre, észérvekkel nevelték a kicsiket, nem ment az agyuklra a terhesség és a kisbaba. Amit a szülők mostanában művelnek az elképesztő. Ezek a gyerekek burokban nőnek fel, fogalmuk sincsen a világról, önáűllótlanok, ez pedig az életben nem segíti őket.

Én 25 éves 19 hetes terhes vagyok. Nem tudom még hogy fogom-e etetni a babámat éjjel, de nem fog velünk aludni az biztos.

És fogok neki vizet adni, hiába anyatejezik, mert vízre szükség van.

És nem fogom felkelteni hajnali 3-kor ha alszik, mert etetés idő van.

És hordozni sem fogom, mert teret szeretnék adni a babámnak.

Ettől én még szeretem, és jó anya leszek.

Aki az ösztöneire hagyatkozik, az nem hagyja a gyereket üvölteni a kiságyban, kedves utolsó, rendkívül "tapasztalt" válaszoló. A babasírás azért olyan rettentően idegesítő, hogy az anya minél előbb megtalálja a megoldást az elhalgattatásra. Az éjszakai evés tilalma a 20. században vált elterjedté, amikor a 6 hetes szülési szabadság után vissza kellett menni dolgozni, és nagyon fontos volt, hogy a nők viszonylag kipihentek legyenek a 8 órás munka+ gépesítetlen háztartás ellátása után. A gyerek érdeke a legutolsó szempont volt.

Szerintem kicsit tájékozódj, mielőtt butaságokat írsz.

A hordozásról meg annyit, hogy az a gyerek azt szokta meg 9 hónapon keresztül, hogy a hasadban van, veled szoros testközelségben. Nem szokik le róla egyik pillanatról a másikra, hanem lassan, fokozatosan növekszik a térigénye. Nem attól lesz önálló, ha hamarabb vársz el tőle olyan dolgokat, amikre csak egy bizonyos kor után képes.

Én az első hónapokban napi több órát hordoztam a kislányomat. Muszáj volt, mert el kellett látnom a nagy tesót is, a háztartást is, nem értem rá sokat ringatni úgy, hogy közben ne legyen 2 szabad kezem. Most másfél éves, mindenki csodálja, hogy milyen önálló, fejlett gyerek, nem lóg a fenekemben a játszótéren, boldogan fedezi fel a világot. Utoljára 1 évesen szerettem volna a hátamra kötni, mert tömegközlekedtünk, és praktikusabbnak tűnt, de annyira nyűglődött már benne, hogy felhagytunk vele. Kinőtte. Ahogy leszokott a szopizásról, és le fog szokni a pelusról is, ugyanúgy szokott le arról is, hogy folyamatosan a közelségemre vágyjon.

14-es, előre sajnálom a babádat, hogy pontosan azt nem adod neki meg amire szüksége van: a közelséged. Önállóságra nem pár hetesen hónaposan kell szoktatni....

amíg meg nem születik, azért olvass egy picit a témában, mielőtt orvosokat, kutatókat, szakembereket tiporsz sárba, úgy, hogy még tapasztalatod sincsen. Pont a te generációddal van a baj, mert a szüleitek hagytak sírni, 3 óránként max 2 hónapig szoptattak és tápszereztek, 3 hónaposan hozzátápláltak és elvárták, hogy 2 hetesen átaludd az éjszakát. A mai emberi kapcsolatok ezért tartanak itt és nem az igény szerint szoptatott, hordozott és együtt altatott babák miatt, hanem a fene nagy önállóságra szoktatás miatt, hogy más nem számít csak ÉN.

[link]

Persze, úgy neveled a gyerekedet, ahogy akarod, de addig elveid ne legyenek a témában, amíg nincs tapasztalatod d legalább kellő tájékozottságod a témában.

Egy 15 hónapos, igény szerint szoptatott, hordozott és a szülőkkel egy szobában alvó, tüneményes fiúcska anyukája......mert nekünk így a legjobb.

14-es te mekkora öntelt pi*#@ lehetsz :)

Szerencsétlen gyereked :(

Komolyan, ehhez nem is tudok mást hozzászólni.

Nincsenek szavak. Bocsi kérdező.