Mikortól adtok a baba lábára cipőt-szandált?

Vida ezt írja:

Egészen ezidáig a hazai gyermekorvosok egyöntetűen azt tanácsolták a szülőknek, hogy az első cipőcske legyen a kicsi bokáját jól fogó cipő, mostanában azonban megjelentek a puha talpú cipőcskék a piacon, melyet az ortopéd orvosok egy része is nagyon ajánl. Nehéz eldönteni, melyiket is érdemes választani a kettő közül.

A hagyományos felfogás szerint a kicsinek az a legjobb, ha a cipő tartja a bokáját és nem merev a talpa – ennyi az, amit az első cipőcskének tudnia kell. Emellett az ortopédorvosok azt javasolják, hogy addig ne kapjon cipőt a gyerek, ameddig csak tanulgatja a járást, 1-1 lépést tesz meg, hiszen mezítláb jobban tud egyensúlyozni, jobban érzi a járás módját. Amikor már folyamatosan, stabilan, egyedül jár, akkor szükséges az első cipő megvétele.

A puha talpú cipő egészen más felfogásra épül. Ezek a cipők a mezítlábas járáshoz hasonló lépegetést tesznek lehetővé, mivel a járás közben itt dolgoznak a talp izmai és a lábujjak, a kicsi érzi a talajt a lába alatt, ezáltal javul az egyensúlyérzéke is – mintha csak mezítláb járna. Emellett a puha talpú cipő nem deformálja a lábat, nem nyomja meg.

Kérdés azonban, hogy valóban jó-e a kicsinek, ha a cipőben ugyanolyan neki, mintha mezítláb lenne. Míg az Amerikai Ortopéd Orvosok Szövetsége a puha talpú kiscipőket ajánlja, addig a hazai orvosok szerint a mezítláb járás csak egyenetlen talajon (füvön, homokon) jó a babának, a kemény padlón való talpalás azonban erre nem való, a kemény és sima felületen szétterül a láb, a sarok befelé fordul, bizonytalanná teszi a kicsi járását, és nem biztosít megfelelő tartást, hosszabb távon pedig ortopédiai eltérésekhez vezethet az állandó mezítlábazás.

A puha talpú cipőcskék azonban valamiféle tartást biztosítanak, tehát nem tekinthetőek teljesen a mezítlábas viselettel egyenértékűnek, valószínűleg az idő és a tapasztalat hozza meg majd a bizonyosságot afelől, hogy az egyik vagy a másik út-e inkább a követendő.

Én megmondom őszintén, mikor már járt, adtam a lábára szandált (Siesta), ami tartotta a bokáját), mert a családban van több nagyobb 2-3 éves gyerek is, akikre nem adtak cipőt bentre. Mindegyiknek befelé fordult a bokájuk.