Testvér kérdés, miért érzem ezt?

Ma voltunk sétálni mi is hármasban. Ránéztem a páromra, és mondtam, ide egy 2. baba? Annyira jó kis csapatot alkotunk hárman, el se tudnám képzelni, hogy többen legyünk...

Én így érzem, nem is nagyon ugrálok a 2.-ért...

Enyém most 13 hónapos. Én meg úgy érzem már egy jó ideje, hogy annyira jó ez az egész így, akkora csoda ez a gyerkőc, hogy most azonnal szeretnék még egyet! Látni őt is fejlődni napról napra, kibontakozni a csodát benne!!! Csak sajnos kis lakásban élünk jelenleg, míg nem tudjuk ezt megoldani, addig sajnos nem lehet kistesó :( Ilyen eszembe se jut, hogy ne jutna elég szeretet a 13 hónaposomnak...olyan inkább, hogy a tesó is megkapja ugyan azt a szeretetet, ne legyen háttérben, hogy ő idomul hozzánk mindenben, stb. Ilyenek miatt inkább aggódok, de ezek úgyis adják majd magukat. Szerintem úgy sem tudja az ember igazán, hogy milyen 2 gyerekkel, míg maga nem tapasztalja, épp úgy, mint mikor még gyerkőc nélkül volt a ház, eszembe se jutott hogyan telnek majd gyerekkel a napok. Ez a szép az egészben! Ők tanítanak egy csomó mindent nekünk! :)

Én szeretnék még ebből a csodából!!!

Igen normális!! A szeretet tényleg nem osztódik!!:)

Én is így érzetem, mi a "nagy" 15 hónapos korában hoztuk össze a babát, elsőre, a nagyra pedig 2 évet vártunk. Sokkolt! És főleg a nagy miatt, hogy vele mi lesz, hogy fogom-e tudn úgy szeretni a kicsit is, a nagy lelki sérült lesz a kicsi miatt stb..

Szóval a kicsi már 16 hónapos, és nagyon örülök, hogy bemertem vállalni, mert szerintem tesó az kell, mindenkinek, a nagynak a kicsinek és a szülőknek is! Az elsőnél iszonyat paramami voltam, total más szemmel nézem a nagyot mióta kistesó van, nem kényeztetem túl..