Szoktatok otthon sirdogálni, ha nem úgy jön össze a dolog, ahogy szeretnétek?

én is sokat vagyok így.nekem azzal van a bajom hogy ''itthon kell ülni''.mivel nincs jogsim így nemtudunk menni sehova,és itt nincs is hova menni..én meg szeretek emberek közt lenni..

Nem, nem voltam és nem lettem sirdogálós típus. Inkább megoldásorientált vagyok,a sirdogálás nekem időpocsékoló önsajnáltatás,tehetetlenség.

15 hónapos a kislányunk. Ha jól emlékszem aznap sírtam utoljára, amikor megszületett.

hát én se picsogok ilyesmiken....kisbabás filmeken elérzékenyülök max, de mivel nem igazán tévézek, ez nem fenyeget nap mint nap. A szülés utáni két hétben picsogtam marhaságokon, de hát az a hormonok miatt volt :)

Én kamasz koromban sírós voltam, szerencsére most már nem, de akkor a férjem mindig megvígasztal:)

Olyan helyen lakunk, ahol semmilyen szorakozasi lehetoseg nincs. A 21 honaposommal magyarul bevagyunk zarva. Jogsim kocsi van, de uzemanyaggal is gyozni kell ha mennek valamerre. Alvasproblemakkal kuszkodunk a fiammal, sokszor akaratos, hisztis. Egesz nap egyedul vagyok vele, nagyon faraszto, sot kiakaszto sokszor. Neha kiadom magambol es megkonnyebbulok.