Melyik elvedet-fogadalmadat adtad fel kinodban, mikor már nem tudtál a problémáddal mit kezdeni?

elsőnél cumihasználat,másodiknál rájöttem könnyebb cumiról leszoktatni,tehát már nem volt elvem ezzel kapcsolatban

egyedül alvás elsőnél aludt ő már mindenhogyan csak mi ágyunkba nem és mai napig nem alszik el csak este egyedül majdnem 5 éves és délután simogatni kell

másodiknál kezdetekkor nem kapkodom ki é hagytam sírni,és csak odamegyek megnyugtatni ha szükséges,már elalszik magától ha fáradt

hisztikezelés nagyon jól ment míg nem költöztünk oda szükségből szüleimhez na akkortól muszáj voltam megengedni amit előtte nem

"Nem veszem az ágyamba" - szerintem ez klasszikus. :) Jókat tudok mosolyogni azokon a kismamákon, akiknél még kint sincs a gyerek, de rendkívül rossz véleménnyel vannak azokról, akik maguk közé veszik a babát, és "már most tudják", hogy náluk ilyen aztán soha, semmi körülmények között nem fordul majd elő. Aha.

De volt még pár, pl. hogy az én gyerekem nem lesz hisztis, mert egyrészt megnevelem, másrészt meg fogok tudni az értelmére hatni. Hát ez se jött be, a dackorszak kegyetlen hisztikkel volt tarkítva.

A második gyerekemnél már jóval kevesebb elvem volt, mégis sikerült megdőlnie egynek: hogy csak kivételes alkalmakkor kaphat gyümölcslevet, mert szomjoltásra a víz való. Sajnos miután napok teltek el úgy, hogy a gyerek nem ivott semmit, ezt is fel kellett adnom, azóta vízzel hígított gyümölcslevet kap. Tudom, nem jó, de inkább ezt, mint hogy megbetegedjen a veséje.

Megdőlt: Szomjoltásra csak vizet ihat.

Nem hajlandó meginni a vizet, inkább nem iszik.

Gyerek teát iszik. (14 hónapos)

Egy elvem volt/van, mégpedig az, hogy az utcán nem veszem ki a babakocsiból. Akárhogy ordít, a kocsiban marad, mert nem akarom hozzászokatni, hogy ölben viszem, és közben tolom az üres kocsit. Többnyire sikerült is betartanom, talán 1x-2x kellett kivennem (ez még belefér, a lényeg, hogy ne szokjon rá). Mostmár, hogy jár, ha nyűglődik kiveszem, sétál egyedül, elfárad, és ő maga kéreszkedik vissza a kocsiba.

Egyébként velem alszik, vagyis mikor apa elmegy hajnalban, ő erre mindig felkel, és ilyenkor átteszem magam mellé, és így alszunk reggelig. Nem voltam a "nem vesszük a babát a ágyunkba" elv ellen soha. Én úgy vagyok vele, hogy mindegy, hogy hol, mikor, kivel, csak aludjunk. Az sem állapot, hogy egész éjszaka a kiságy mellett állok, és nem alszik sem ő, sem én (sem apa).