Egyik kicsi, másik pici: hogyan oldajátok meg, hogy jusson figyelem mindkettőre?

Hát mi is kis korkülönbséget szerettünk volna ezért eleve hozzá se szoktattam a fiam ilyesmihez hogy a nagyágyban aludjon..pláne nem cicivel a szájában..

Igy most könnyebb a dolgom mert ő a saját szobájában a saját ágyában alszik és eszébe sem jut h patáliát csapjon amiatt h a kicsi baba (8 hetes koráig) a mi szobánkban aludt.De szintén saját kiságyban!

Most is kel éjjel szopni (cumit kezdetektől nem fogadja el) egyszer, hajnali 3kor.Akkor én megyek át hozzá.

Később ha már átalussza,összeköltöztetem őket a naggyal.

Én el se tudnám képzelni hogy a nagy is éjjel többször akarna szopizni, meg a kicsi is és igy együtt egy ágyban plusz még apa is...

Hát szerintem ez elég fura, meg jó nagy ágy kéne hozzá:))

Szerintem erről még a tesó születése előtt le kell szoktatni a nagyot és valahogy átszoktatni a saját ágyába, mert ha ez pont akkor történik mikor már ott van a tesó akkor tuti féltékenység lesz belőle.

Nálunk pl. tudtuk hogy jön a kicsi ezért időben átszoktattuk a fiunkat a gyerekágyba a rácsosból, mert a rácsos ugye a kicsié lett.

Igy nem érezte azt hogy elvettük az ágyát mert jött a baba.

Egyébként meg nehéz két gyerkőcre egyszerre figyelni, eleinte még talán nem is annyira mikor a pici lényegében csak eszik meg alszik de mikor már ő is szeretné ha szórakoztatná valaki mert uncsizik a kiságyban, na akkor már nehezebb.

Én mindig a nagyot szolgálom ki először és vele foglalkozok többet ez tuti! Mert ő már érzi hogy na most nem csak egyedül van és nem akarom hogy féltékenység dúljon köztük.

Egyébként a baba személyiségétől is függ, mert nekem a kicsi pl. roppant nyugis,keveset sír.

A fiam meg kicsinek is sírós, hasfájós volt.Most pedig dacos:) szóval vele a nehezebb.

Szia!

Nálunk 23 hónap a különbség, most 4 hónapos múlt a kicsi, azt mondhatom, hogy bejött! (két évre terveztük eredetileg)

A figyelem kérdés meglepően könnyű nekem, ettől én is nagyon féltem. Talán azért, mert a terhesség utolsó két hónapjában szinte teljesen mozgásképtelen voltam (volt néhány nehézség, de nem ide tart.), ezért akkor a lányom sokkal "elhanyagoltabb volt", mint szülés után, amikor hamar felépültem, és végre normálisan játszhattam vele.

Engem mindenki féltékenységgel riogatott, főleg a szoptatást festették le "borzalomnak". Hát nem így lett. Én egy nagy kanapén szoptattam az elején (amíg hosszúak voltak még, úgy 30-40 percesek), a lányom mellém ült, és meséltem neki, vagy játszottunk azzal, amivel ő akart. Ez még biztonságot is jelentett neki (mármint a nagynak), hogy akkor tutira nem állok fel, és rohanok valamit elintézni, szóval kifejezetten kedvelte. (Mára már 5-7 perc egy szopi, szóval most már ez nem számít)

Én is sokat próbálok a nagyra figyelni, bár a kis testvér egyáltalán nem gond, sokkal inkább a dackorszak az, ami nehéz, de szerintem még így is jó, hogy ketten vannak, mert a nagy már most sok időt eltölt a picivel ő tudja a legjobban megnevettetni), és ez leköti az energiáit is sokszor.

A háztartást szerintem ugyanúgy kell megoldani, mint amikor még egy gyerek volt, mert a pici nem sok vizet zavar. Ami nehéz, az a nagy miatt nehéz, bár most már egyre inkább be lehet vonni őt is, és mivel okosodik, most már meg lehet kérni pl, hogy ne menjen rá a felmosott részre, és akkor nem megy rá :o)

Ez akkor lesz újra nehéz szerintem, ha csúszni mászni fog a pici, de akkor meg remélem már a nagy lefoglalja nekem...

Nekünk két szobánk van csak, ágyeladási nehézségek miatt egy hónappal a szülés előtt tudtunk csak átköltözni úgy, hogy a nagy lányom egyedül van. Bár mindig külön ágyban aludt, féltem, hogy hogy viseli majd, de zökkenőmentes volt. Amint a pici átalussza majd az éjszakát, ő is bekerül a gyerekszobába, addig meg nálunk van, szintén külön kiságyban, szopira odaveszem magam mellé, aztán visszateszem aludni a saját ágyába. Sajnos a nagy lányom nagyon éberen alszik, félek, hogy mit fognak majd ramazúrizni a közös szobában, de ez még a jövő zenéje...

Szerintem fontos, hogy a nagy testvérnek csak jókat mondj arról, hogy milyen lesz az élet a picivel. Nem szabad, hogy érezze rajtad, hogy izgulsz, vagy aggódsz, mert ezt megérzi, és akkor ő is "bizonytalan lesz", hogy örüljön-e.

Én nem mondtam neki, hogy jó kis játszótársa lesz, mert az még sok idő (bár így négy és fél hónaposan már remekül szórakoznak, ezt nem gondoltam volna én se előre). Azt mondtuk neki, hogy jön a pici, amelyik szopizni sírni és aludni fog. Így nem érte csalódás...

Ami még bevált: amennyire lehet, rögtön kezdettől bevontam a nagyot a baba körüli teendőkbe. Odahozta a tiszta pelust, a krémet, bekapcsolta a pelus tépőzárját, ilyesmi. Ez által fontosnak érzi magát...

Bocs ha hosszú lettem... Jó várakozást, szép szülést Neked!