Normális, hogy egyéves baba bárkivel szívesen együtt van szinte egész nap és nem hiányolja az anyukáját?

Szerintem normális.

Meg jobb is ha ilyen - elvan az emberekkel nem csak anyával - típus a gyerek, mert az is elég sz-ar ügy, h nem tudod 2 órára leadni vkinek ha dolgod van, m üvölt utánad.

Meg az ismerősöd nem idegenre bízza, hanem apura, tesóra, rokonra. Teljesen normális szerintem a dolog!

Abszolút normális.

Gyerekfüggő is, de inkább szoktatás kérdése. Mostanában lett ekkora divat, hogy a gyerek csak az anyján lóghat 0-24 órában.

Szerintem jobb így, ahogy az ismerősöd csinálja, persze mindenki döntse ezt el maga.

Hát természetesen abszolút normális, ezt pszichológusként totális nyugalommal ki merem jelenteni. Ha teljesen idegen közegben hagyják, és úgy nem hiányolja anyát, az gyanús picit, de akár az is lehet normális. Semmi gond nincs ezzel. Az én lányom pl. anyummal, apummal, anyósomékkal, a nagynénjével szokott időt tölteni születése óta, akár egész délelőttöket is, baromi jól elvan. Idegen helyen, számára teljesen ismeretlenek között pedig egy darabig tartózkodó, utána oldódik.

Miért lenne baj? :)

Ez a normális. Az a nem normális, aki csak magához szoktatja a gyereket a nap 24 órájában.

Sokkal jobban beilleszkedik az ilyen gyerek a közösségbe, nyitottabb, érdeklődőbb, mint aki állandóan az anyján lóg.

Igen, normális.

Viszont nálatok meg pont amiatt van az ellentéte, amit írsz: "az én kicsim már 1-2 óra múlva is hiányol, pedig csak anyukám és a férjem vigyáz rá havonta 1-2 alkalommal és csak 1-2 órára."

Nekem nagyon fura, hogy úgy írod: a férjed vigyáz rá. De hiszen ő az apja, nem? Tehát ugyanannyi joga van a gyerekhez és gyereknek hozzá, mint neked! Az anyukád meg a nagymamája, nem egy vadidegen!

Talán ha így állnál hozzá, hogy a gyerekednek is jót tesz, ha másokkal is együtt tölt egy kis időt, akkor ő is könnyebben elengedne téged.

A heti 1-2 alkalom meg egyáltalán nem sok.

Én mindkét gyerekemnél már 1-2 hetes korukban elkezdtem ezt, vagyis hogy hetente 1-2x 2 etetés között leléptem otthonról. Jól esett egyedül lenni egy kicsit, kutyát sétáltatni, vásárolni, fodrászhoz/kozmetikushoz menni, edzeni vagy akár ügyintézni, bár ez utóbbi nyilván nem a kikapcsolódásomat szolgálja :)

Nem is volt soha probléma a gyerekekkel, simán beszoktak a bölcsibe-oviba is amellett, hogy persze ragaszkodnak hozzám.

Viszont tudják, hogy ha időnként nélkülük "feltöltődöm", akkor az jót tesz nekem és így velük is türelmesebb vagyok.

Sőt képzeld, mi a párommal kettesben is szoktunk lenni, amíg a gyerekek nagyszülőznek, na ehhez mit szólsz? :)