Volt aki lányt szeretett volna nagyon és kisfiú lett? Csalódtatatok? Hogy sikerült túllépni rajta? Ugyanúgy szeretitek a fiatok mintha lány lett volna?

Második babámat vártam, és kislányra vágytam! Más volt a terhesség eleje, rosszabbul is voltam. Persze én rákészültem, hogy biztos lány, mert minden teljesen más, mint az elsőnél, aki kisfiú és azt is szerettünk volna (bár elsőnél nagyobbrészt még mindegy). Aztán a 18. heti ultrahangra várva, illetve az AFP eredményre várva férjemmel nagy izgalomban voltunk, hogy na most kiderül és próbáltuk találgatni mi lesz... Aztán jött a hideg zuhany, nem lesz ultrahang, mert genetikai tanácsadásra kell menni, 18-as triszómia eredménye pozitív lett (1/ 20 lett a kockázatbecslés) (Edwards-szindróma, élettel összeegyeztethetetlen). A genetikai ultrahangon közölték, kisfiú. Egy kicsit csalódtam.Az ultrahang bizonyos rendellenességet "mutatott" (agy, bél),amit csak a tanácsadáson "elemeztek" ki és semmi jóval nem biztattak, mondván nagyon kicsi az esélye, hogy egészséges gyerekünk lesz. Felvázolták a lehetőségeket, terhességmegszakítás meddig lehetséges (mi ebben nem gondolkodtunk!!!), egy ilyen magzat nem éli túl a terhességet, ha mégis , csak néhány hétig él, és súlyos rendellenességekkel jön a világra. Na ezen a ponton mindegy volt milyen nemű, csak azt szerettem volna, ha az a mozgó pici lény ott bennem, aki már hete a részem, egészséges legyen. Sok átsírt nappal és éjszaka, ultrahangok, és sok-sok várakozással telt hónap, mert amniocentézist is csináltak és az eredményre várni kellett. Kiderült egészséges XY kromoszómájú magzat. :) Időnként még így is néha előjött a gondolat, hogy miért nem lány, de gyorsan elhessegettem, hiszen már nem ez volt a lényeg. Most már 5 hónapos kisfiam van. Teljesen más, mint a bátyja volt ilyen korában. Jobban eszik (már 8800g), sokkal mosolygósabb és nagy dumás! Zabálnivaló. Nem cserélném el senkiért és semmiért. És hiszem, hogy nem véletlen, hogy lett még egy fiam!!! Ha lesz harmadik, remélem lány lesz, de most már nem fogok csalódni, ha fiú, tudom, hogy mindegyik gyerek más és pont ezért szerethető.

Nagyon fogod szeretni és örülni fogsz neki. Jó anya leszel!!!

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de olyan jól esett leírni ezeket.

Én is nagyon lányos voltam mindig. Amióta tudom, hogyan "készül" a baba, tudtam hogy lányom lesz.

Elképzelni nem tudtam, hogy kisfiú.

Amikor terhes lettem, csomóan mondták a családban, hogy fiú lesz. Én mondtam nekik, hogy tuti nem.

Aztán kicsit megingott ez a magabiztosság, és eljátszottam a kisfiú gondolatával, hogy milyen aranyosak. Vagány ruhák, stb.

Már a neve is meglett volna. 14+5 naposan beigazolódott, hogy kislány:-))

Tudtam:-))

Ha kisfiam született volna, az sem bántam volna, ahhoz képest mennyire kislányt szerettem volna.

De madarat lehet velem fogatni, úgy örülök a kislányomnak, hogy több mint 13 év képzelete valőra vált.

Köszi! Hidd el 200 lány miatt sem cserélnéd el majd a kisfiad;-)!

Lehet ez most kicsit másképp fogalmazódott meg benned, de nagyon jó lesz:-)!

Én korábban kislányt szerettem volna, a férjem fiút. De amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, egyszerűen elmúlt minden ilyen vágy, és egyszerűen nem érdekelt, hogy fiú vagy lány.

Aztán a 20. hét környékén kiderült, hogy kislány - és bár nagyon örültem neki, volt bennem egy picike csalódottság is. Valószínűleg akkor ugyanígy éreztem volna, ha fiút mondanak. :)

Bocsánat véletlenül elment!

Szóval, aztán kiderült, hogy kiskukacosom lesz. nekem nagyon sokáig tartott ezt feldolgozni, igazából akkor sokerült amikor 32 hetesen visszatartástra kórházba kerültem.

Kisfiam ma már 19 hónapos, és a legeslegjobb, hogy így alakult. Ők így ketten tökéletesek. Teljesen mások,a kisfiam, újszölöttkorától egy kispasi, egy igazi csillagszemű kiscsibész, bújós , imádnivaló. Persze nekem már van egy lányom, de a fúknak minidig mi anyukáik leszünk a legfontosabb nők az életükben:)