Hogyan nevelitek "ördögfióka" babátokat?

a fiam 20 hónapos lesz, az ördög jöhetne tanulni...

1 dolgot nem tűrök, és az a hiszti. mást csinálhat, ami nem veszélyes. v ha mégis az, akkor ott kell lennem mellette. ő ma 3 órán ár hisztizett, nem mondom, h jól bírtam... szóval nálunk nincs igazán szigor, de amit nem lehet, azt nem lehet...

16 hós lányom: asztalon mászik, rádiátorra fel, fiókot húzgálja a konyhába amiből már lassan mindent kipakoltam.A polcról lepakolja a törékeny dolgokat, játékokat dobálja szekrényt üti veri.Ha én mondom hogy nem azt meg sem hallja, de ő mondja hogy nem.

Földhöz veri magát, sikít, hisztizik, kiabál (boltba is)

Soroljam még?Az orvosnál mit csinál ha öltözni kell, azt már nem is mondom.

Bele lehet fáradni.

Nekem még csak 7,5 hós a kislányom,és azt hittem nehéz dolgom van vele,de ahogy így olvasgattam az előző válaszokat,jobb ha (még) egy szót sem szólok.

Már egy hónapja mászik,azóta folyamatos figyelmet követel,mert kicsi a lakás és nem tudok mindig mindent elpakolni előle. Háztartásvezetés sem úgy alakul ahogy akarom. Folyton csak az érdekli amit nem szabad,párnákkal próbálom eltorlaszolni ahova nem szeretném hoyg odamásszon,de ez sem véd már sokáig. Járókában max 5 percet van el,amúgy meg vagy olyan helyre mászik ahol veszélyben van vagy utánam mászik és csimpaszkodik rám. És mi lesz még később...

ez sztem nagyon összetett dolog és a legfontosabb a következetesség. Ha vmit mondassz, hogy most ha ezt megteszi akkos nincs monjuk édesség aznap akkor nem neki kell kibirnia elsősorban hanem Neked! Én nem tűröm a hisztit, de sajna mégsem kap ki mindig érte, pedig azt látom ha kikap akkor jobb a helyzet. Ha a kezére csapok semmi, ha a pucér kis combijára annak már van hatása.

Az a helyzet, hogy félünk megverni a gyereket mert aranyos szépen mosolyog ránk és nagyon huncut. ez igaz de akkor a következményeket is vállalnunk kell. Már egy 10 hós gyerek is kezd érett lenni arra hogy alkalom adtán kikapjon, nyílván nem első alkalommal mikor rosszat csinál hiszen előbb meg kell tanulnia mi az amit nem szabad. Én általában először figyelmeztetem, hogy azt nem lehet csinálni. Ha újra csinálja akkor kikap. És hozzáteszem nem kap ki mindig mikor ki kellene.

Sok kisgyerek kijátsza a szüleit. Mert a szülő kis naívan azt hiszi, hogy a gyerek nem érti még... dehogyínem érti okosabbak mint mi sokszor. Úgy összeraknak dolgokat a kis agyukban, gondoljunk csak arra mikor rácsodálkozunk, hogy ezt vagy azt még nem is mondtuk neki mégis tudja. Folyamatosan figyelnek. Én olyankor kezdek ráébredni arra hogy mit engedhetek meg neki amikor már lehet kicsit késő. Amikor másnál megtesz dolgokat az ciki de otthon meg engedem, mert "szegény gyereknek jajj csinálnia kell valamit".

Pl régebben engedtem, hogy nyitogassa a szekrény ajtót, de máshol is csinálta, tehát nem szabad; engedtem, hogy a gyümölcs salit kézzel egye mert még nem tud önállóan enni kanállal, háűt hadd csinálja másnál is belenyúlt a nagy tálba tehát azt sem lehet. Lehet ez így evidensnek tűnik, de a hétköznapokban sokmindenre legyintünk. Nemde? Nem ehet akármikor akármit, kuki, cukor, csoki. Gyümölcsöt viszont majdnem bármikor. Nagyjáűból ennyi bár tudnék még írni, de nembiztos hogy mindenki díjjazza.

Azt gondolom, magamról hogy ennek ellenére engedékeny vagyok és sokmindent még mindig ráhagyok. Jah és tilos a sárba lépni, és ha nyár van akkor sem matathat a vízben ha tócsa van... mert esetleg akkor is megteszi ha nem oylan ruhában van.. Mindennek helye és ideje van.

Remélem adtam néhány hasznos ötletet. :)

Hát nálunk most az ünnepek felborították a napirendet, 11 hónapos kislányom maga lett a ördög!

Most megpróbálom visszaállítani az eredeti rendszert, és újra kezembe venni a gyeplőt most, hogy apa már nincs itthon szabadságon.

Nálam az vált be, hogy ha hisztis, nem veszek róla tudomást.

(nem mindig sikerül, ha éjjel nem alszunk, akkor napközben én is kiborulok a hisztizéstől, de abból csak még nagyobb patália van).

Ami úgy tűnik, hogy beválik az "nemszabad" dolgokkal, az a nagyon szigorú következetesség.

Amint nem szabad, azt NEM SZABAD SOHA.

Ha kell kétmilliószor veszem el tőle a kábeleket, ha kell kétmilliószor hozom el a tévétől, mikor üti, persze vannak napok, mikor nem bírom mindezt fapofával csinálni, és sajna van, hogy rá is kiabálok.

De alapvetően próbálok nagyon türelmes lenni, és az ő szemszögéből is nézni a világot.

Nagyon nehéz sokszor anyának lenni.

Apa helyzete egyszerűbb.

Neki csak a jó dolgok jutnak egyelőre a babázásból.

A játék, móka, kacagás.

Irigyelem őt ezért, de később majd fordul a kocka, és ő fogja jobban óvni, és félteni a pici lányát... :-)

Nekem fiam van. Szinte az egész lakást baba baráttá tettük mikor mászni kezdett (8hósan) aztán 14 hósan elindult még inkább figyelmet igényelt.

/Biztos ismeritek ezt a folyamatot, mikor az ember egyre feljebb és feljebb pakol minden értékes dolgot a lakásban, amíg már nem is szépen berendezett otthonnak tűnik, hanem egy alul lecsupaszitott,felül meg telezsúfolt raktárnak :))

De most 2 éves.

Sajnos még nem beszél, kistesója is született, hát hagy ne mondjam néha a sírógörcs tör rám, hogy egész álló nap csak "veszekszünk" de tényleg. Már reggel kezdi a határai feszegetését, hisztizik, csapkod, sír mindenért.

Mi azt csináljuk (vagyishát én egyedül mert apja szinte alig van itthon) hogy ha nagyon kikel magából akkor a szobájába megy és ott "megbeszéljük" hogy akkor most lenyugszik szépen.

Na persze felét se érti annak amit magyarázok.És egyenlőre nem érzem hogy beválna a dolog, de már veszélyes sokszor magára meg a környezetében lévő tárgyakra is.

Az az egy szerencsém van hogy kistesót nem bántja egyáltalán.

Szeretem, imádom a fiam, nem adnám 6 lányért se, de KIBORULOK mostanában szinte mindennap végére...