Mi az oka ennek a nemfetisizmusnak?

Neked van már gyermeked? Nekem van egy fiam, de kizártnak tartom, hogy leülne velem babázni. Felajánlja néha, hogy pl vegyünk egy lányos play mobilt is, hogy én is tudjak játszani, de ennyi. Őt nem érdeklik úgy a babák.

Arról nem is beszélve, hogy az ember nem azért szül gyereket, hogy babázhasson, vagy autózhasson.

De egy fiúgyerek sosem fogja élvezni veled a vásárlást, mert nem úgy van összerakva genetikailag. Vagy nem lehet majd a haját fésülgetni. Egy lánnyal pedig nem valószínű, hogy lehet majd foccimeccset nézni, vagy bunyózni.

Azért vágynak emberek bizonyos nemű gyermekre, mert pl elképzelik az életüket a jövőben és ott egy vagány kissrácot látnak. Vagy egy bájos kislányt. Vagy egy vagány kislányt.

Mint mondtam van már egy kisfiam, de mindig is meg alartam tapasztalni, milyen egy kislány. Abban a szerencsében van részünk, hogy most kislányt várok. De ha fiú lenne, arra is pont ugyanúgy felkészültünk lelkileg, mint egy lányra. Soha egy pillanatig nem éreztem, hogy bánatos lennék, ha fiú lenne a tesó is. Már fiú nevünk is volt, mire kiderült, hogy kislány lesz. Sőt! Fiú nevünk előbb volt, mint lány. :)

Majd térjünk vissza a témára, ha a gyermeked tudatára ébredt. :) Igen, vannak kislányok, akik szeretnek autózni, na de ez a ritkább.Nekem a környezetemben, családon belül is elég sok 3-8 év közötti kislány és kisfiú van. Egyik sem a ritkább eset. Tehát a lányok kizárólag rózsaszínben, csajos cuccban hajlandóak járni, babáznak, sminkelnek. A fiúk katonásat játszanak és fociznak.

Azt is írtam, hogy én hiába akarnék babázni a 4 éves fiammal, őt ez nem érdekli, tehát nem gondolom, hogy ez nevelés kérdése lenne. És nem is kell egy kisfiút lánynak neveni, vagy fordítva. Egy gyereket terelgetni kell, és támogatni, abban ami érdekli, amiben jó, de nem szabad megmondani neki, hogy milyen legyen. Ha hiszed, ha nem minden emberi lénynek a születésétől fogva megvan az alapvető személyisége és ha te ezen neveléssel változtatni akarsz (amit nem is értek még mindig, minek egy fiúnak babázni, egy lánynak meg autózni), azzal csak károkat okozol.

Mindenki legyen olyan amilyennek a Jóisten megteremtette.

Én bevallom, h csalódott voltam amikor kiderült az uh-on, h fiam lesz, mert elsőre kislányra vágytam. Ez egy belső vágy.. soha nem voltam lányos lány, utáltam babázni, autóztam, építettem, focit néztem, szóval nem a fésülgetés miatt vágyok kislányra... Arra a szorosabb kötelékre vágyok, ami anya-apa és lánya között megvan, mondhat bárki bármit, de sztem a lányok gondoskodóbbak a szüleik felé, és szeretném ezt is megkapni. Sztem az a legjobb, ha van egy fiú és egy lány, h mindent megtapasztalhass, de valamiért én előbb egy lányt akartam. Ennyi!

Nyilván imádom a fiamat és nem cserélném el :D! De nagyon szeretném ha a kistesó lány lenne!

Ez sem feltétlen igaz, hogy egy lánnyal szorosabb kapcsolatot lehet kialakítani, meg, hogy gondoskódobbak. A kisfiam minden nap elmondja, hogy szeret minket. Nem nyávogva, nem azért, mert vár valamit cserébe,hanem csak úgy kiszakad belőle. Tesz vesz, játszik és egyszer csak megszólal: Te anya! (ilyenkor mondom, hogy igen?), csak hogy nagyon szeretlek! És ez minden nap. Minden nap megölel, az apjáért pedig egyenesen rajong. Semmiből nem maradhat ki apa, még elméleti dolgokból sem. Pl, ha sütünk egy játék tortát, még abból is félre teszünk apának. :)

Most várom a kistesót (aki egyébként lány lesz), minden nap meghallgatja a pocakomat, örömtáncot jár, ha megrúgja a fülét a baba. Tervezgeti hogyan fogja ringatni és etetni. Ha sírni fog, majd maga mellé teszi az ágyába és ott majd megnyugszik az ő tesója. Annyi szeretet van a kisfiamban, hogy csak ámulok! Ezek után elképzelni sem tudom, hogy mire számítsak majd egy kislánytól. :)

És a fiam nincs még 4 éves.

Első (és 5-ös) voltam.