1 éves kor alatti babák anyukái?

én első babaválallás előtt terhesen és később szülés után is gyerek mellett olvastam(érdekes, hogy különböző élethelyzetekben más szemmel olvasok, ugyanazok a részek más értelmet nyernek...)a Suttogó titkai tanácsaiból éltem, miszerint a gyereknek érdeke, hogy önállóan tudjon elaludni, játszani, és csak a szülő szoktatja mindenhez, betartottam az olyan tanácsokat, hogy a kezdetektől úgy kell mindent csinálni, ahogy később is folytatni tudjuk (pl maraton ringatással ha kezdjük 10 kilósan is igénye lesz rá..) (persze korszakhoz illően)és hogy evés után foglalkozás, játék, és csak ezután alvás, hogy ne legyen cicifőggő, később cumisüveg függő(a kombinált etetéssel is képben voltam szopizott is, cumisüvegből is ivott, (ezt 3 hetes koráig jó bevezetni))

ugyanígy ügyeltem arra, hogy ébredésnél még hagy játszon az ágyban, nem loholtam rögtön intézni (kivéve, ha sírva ébredt)

Rengeteget segített, soha nem volt gondom a kicsivel, csak amikor babakocsifüggő volt egy ideig, arról nehéz volt átszoktatni ágyra..

de soha egy pillanatig sem szenvedtettem, hogy ha pl hiányoztam neki, vagy sírt, soha nem vártam, most sem (csak voltak pillanatok amikor égnek állt a hajam a sírától, akkor előtte az erkélyen szívtam friss levegőt, elszámoltam tízig, meg hasonlók, hogy legyen erőm..)

de mivel valahol azt olvastam, hogy nekik még nehéz, mert 9 hónapig burokban ringatva éltek, nem várható el, hogy majd natur meglegyen ,igyekezzünk minél többet kézben tartani, ekkor fogtam magam és amikor sírós napjaink voltak és megőszültem teljes 24 órát rászántam arra, hogy kézben legyen (kivéve wc) és olyan nyugodt babát kaptam vissz, hogy már másnap letettem a kiságyba aludni és egy mukk sem volt.

bocsi, ha hosszú

Elejétől kezdve szinte csak az etetésekre volt kézben. 3-4-5 hónaposan volt egy nehezebb korszak mert utált hason lenni, viszont nem is a plafont akarta nézni, így akkor picit többet volt kézben, amint megtanult fordulni azóta meg ritkán mert kb azóta egyedül is eszi a tápszert fekve. Most 11 hónapos nagyon ritkán kéri h vegyük fel. Eljárkál egyedül, néha odajön hozzám ad egy puszit én is neki és megy tovább.

Sztem nagyba függ attól h kicsiként mennyit van kézbe, mert hiába mondják h nem lehet hozzászoktatni hát dehogynem ők se hülyék tudják hol a legjobb nekik. Persze nem azt mondom h sosem szabad felvenni de sztem nem szabad egész nap cipelni. Na meg nálunk akkor se volt nagy kézben lét amikor jöttek a nagyszülők, kicsit mindenki fogta azt kész, nem volt óriási kényesztetés.